Égen - Földön - Föld alatt

            Charles Francis Hall 1865-ben kiadott sarkvidéki útirajzából egy ábra az eszközhasználó jegesmedvéről. Az 1700-as évektől kezdődően terjedtek olyan információk, amelyek szerint a jegesmedvék időnként kövekkel vagy jégtömbökkel ütötték agyon a rozmárokat. Az északi sarkvidéken járó utazók, felfedezők az inuit vezetőiktől többször hallották ezt a történetet. Vajon ez csak őslakos legenda, vagy valós alapja is lehet? Egy kanadai kutatócsoport gyűjtötte össze a témában elérhető információkat, beleértve a modern kori megfigyeléseket is. No de miért is lenne szüksége a hatalmas és félelmetes jegesmedvének szikladarabra ahhoz, hogy végezzen egy rozmárral? A rozmárok koponyája rendkívül vastag csontozatú, az állat maga több mint egy tonnás (egy hím jegesmedve ennek csak a fele), ráadásnak hatalmas agyarai különösen veszélyessé teszik, nem egy esetben a rozmár-jegesmedve párharcból a medve húzza a rövidebbet. Épp ezért ritkák is a direkt támadások. A medvék értelmi képe

  A Mars déli-sarkvidékének felszíne alatt olyan radar-visszaverődési mintázatokat találtak, amelyekről azt feltételezték, hogy felszín alatti tavak lehetnek. A terület hőmérsékleti viszonyai azonban ezt nyilvánvalóan nem teszik lehetővé, ezért például olyan ötlet is felmerült, hogy vulkáni utóműködés nyújtotta hő tartja folyékonyan a vizet. Bár ez már nem volna teljesen lehetetlen, egy friss kutatásból úgy tűnik, van sokkal egyszerűbb magyarázat is a reflexiós jelekre. A különös radarjeleket még 2018-ban észlelték először, a Mars Express méréseiben, az elsőre felszín alatti tavakként értelmezett jelekről azonban természetesen óriási viták zajlottak a marsi sarkvidék kutatói közt. Nemrégiben 44 ezer radarechó elemzésével kezdődött új vizsgálat, ezt 15 év alatt gyűjtötte be a szonda a sarkvidék alatti területen, ezekből kiderült, hogy a „tavak” legnagyobb részben túl sekélyen helyezkednek el, és még akkor se maradhatna folyékony itt a víz, ha egyébként igen sok sót, perklorátot

   A kréta végi kihalást okozó aszteroida nyomát vizsgálta a Southwest Research Institute kutatócsoportja , ami persze 66 millió év távlatából nem túl egyszerű feladat, a munka mégse volt hiábavaló: kiderült, hogy valószínűleg a kisbolygóöv külső feléből érkezett a becsapódó égitest. Korábban úgy vélték, hogy csak egészen kevés becsapódás köthető az innen érkező égitestekhez, azonban az SwRI új számításai szerint tízszer több aszteroida jöhet onnan, s ezen égitestek összetétele megfelel annak, amit a dinoszauruszok kivégzőjéről tudunk. A Dr. David Nesvorný, Dr. William Bottke és Dr. Simone Marchi alkotta csapat a kisbolygók evolúciójáról készült számítógépes modellezést kiegészítették valós égitestek megfigyelési adataival együttesen vizsgálta a Chicxulubhoz hasonló eseményeket. A Chicxulub-becsapódást egy kb. 10 km átmérőjű kisbolygónak köszönhetjük (a dinók nyilván más kifejezést használnának), a létrejött kráter 180 km átmérőjű a mai Mexikóban, a Yucatán-félszigeten. Ugyan r

  Walter White-ot egyelőre még nem a halak közt kell keresni A különböző gyógyszerhatóanyagok az állatvilágra is hatnak, és a szennyvízből az élővizekbe kerülve ma már egyre több vizsgálat ellenőrzi ezek hatását a vízi élőlényekre. Azonban nemcsak a receptre kapható gyógyszereket lehet a vizekből kimutatni, hanem az illegális drogokat is. Vajon ezek mennyire befolyásolják a halak életét? Egy újonnan közzé tett cseh kutatási eredmény szerint a sebes pisztráng mindössze 2 hónap metamfetaminnal szennyezett vízben töltött idő után függővé vált, és tiszta vízbe helyezve elvonási tüneteket mutatott. A vizsgálatokat azért e szerrel végezték, mert az elmúlt években a használata mind az USA, mind Európa területén jelentősen nőtt, így a szennyvízben is hasonlóképp emelkedtek a maradványai. A szennyvízkezelők pedig egyelőre nem képesek kivonni a hasonló szermaradványokat a víztisztítási eljárásokban. Pavel Horký, a prágai Cseh Élettudományi Egyetem viselkedésökológusa, aki a pisztr

  Menemerus semilimbatus Alapvető fontosságú egy élőlény számára, hogy észrevegye és az élettelen dolgoktól meg tudja különböztetni az élőket, ez az élelemszerzésben, a ragadozók elöli menekülésben, vagy a párválasztásban is létfontosságú. Az élőlények mozgására jellemző, hogy a testük merev darabjai, amelyeket mozgó ízületek kapcsolnak össze, egymáshoz képest elmozdulnak, de úgy, hogy közben a relatív helyzetük megmarad. Ilyen például a csukló és a könyök helyzete, s ezek az összefüggő, ám szokatlan mozgásformák jellemzik az élőlényeket. Ez a mozgásazonosítás olyannyira jól működik, hogy az ember egy másik emberi alakot akkor is felismer így, ha csupán néhány pont elmozdulását látja (mint a CGI-k készítéséhez használt pont-jelzőfényes figurák). Ez mind az embernél, mind számos vizsgált gerinces állatnál veleszületett tulajdonságnak tűnik az eddig információink szerint. Az ízeltlábúak hasonló jellegű testfelépítése, és a látásban e mozgásfelismerés fontossága miatt feltételezhető, ho

    A különleges szépségű zöldség látványát valószínűleg többen ismerik, mint az ízét, hiszen a fraktálok rendkívül látványos megjelenési formájaként fotón gyakrabban találkozhatunk vele, mint a zöldséges pultokon. Most növénybiológiai adatok és matematikai modellezés segítségével egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült megoldani a rejtélyt, hogy miként képes a növény ilyen csodás formavilágot létrehozni. Bár a természetben számtalan példa akad a fraktálokra, a karfiol és a pagodakarfiol (ezt külföldön romanesco néven árusítják) az önhasonlóság különösen fejlett formáját hordozza. Spirálisan elhelyezkedő, kúp alakú bimbók sokaságából áll, ám ezek fejlődésének megértéséhez több mint egy évtizedes kutatómunkára volt szükség. A félbevágott karfiolon jól láthatóak a folyamatos elágazások A legtöbb növény rendelkezik valamiféle, egy-két tengelyen kialakult spirális elrendeződéssel a levelek növekedési rendjében, a levélállásában; a karfiol azonban rengeteg eltérő skálájú spirális

  Jó egy hónapja, június 13-án állt le az űrteleszkóp hasznosteher-számítógépe, és az azóta tartó vizsgálatok, próbálkozások végre eredményt hoztak: sikerült a tartalék hardverre átállítani az eszközt. Számos adatgyűjtés és újraindítási próbálkozás után arra jutottak, hogy jobb, ha a teljes SIC & DH, vagyis a tudományos műszer irányító és adatkezelő egység tartalékra áll át, az átállás során elérhetővé tették a tartalék PCU-t (Power Contol Unit, az áramellátást irányító egység), a tartalék irányító egység / tudományos adat formatáló egységet (CU/ SDF) is. Emellett az űrteleszkóp néhány másik hardverjét is átállították azok tartalék interfészére, a teljes átkapcsolás érdekében. Amint e lépéseket elvégezték, s bekapcsolták a tartalék hasznosteher-számítógépet, már csak fel kellett tölteni rá a repülési szoftvert és ezzel visszaállhatott az űrteleszkóp a normál üzemmódjába. A Hubble irányítócsapata jelenleg megfigyelés alatt tartja az eszközt, hogy valóban minden rendben működik

  Fiatal szula (Morus bassanus)  A legtöbb tengeri madárnak sötét a szárnya, ám eddig fogalmunk se volt arról, hogy miért. Nemrégiben egy belga–amerikai kutatócsoport azonban rájött az okra: a sötét tollak jobban felmelegednek, és extra felhajtóerővel járulnak hozzá a repülés energiamérlegéhez, s ennek köszönhetően tovább, s gyorsabban képesek repülni e madarak. A korábbi vizsgálatokban általában olyan tényezőket mértek fel, mint a párzásban betöltött szerep, a ragadozóik elöli rejtőzködés, vagy épp az élelemkeresés, és tudtuk, hogy a melaninnak köszönhetően az érintett tollak ellenállóbbak az UV-sugárzásnak, és a mikrobáknak is. Voltak ugyan vizsgálatok a tollak repülési hatékonyságával is, ám a használt 3D nyomtatott tollminták ellentmondásos eredményt adtak. A szárnyak alakjának, illetve az alak változásainak vizsgálatai jelentették a legfőbb kutatási területet, ebből a légi járművek tervezése is profitált. Repülőgépszárnyakkal végzett kísérletek alapján feltételezhető volt, ho

  2015-ben a párizsi klímaegyezményben közel 200 ország célozta meg azt, hogy az évszázad végéig várható felmelegedést 1,5°C alatt tartjuk az iparosodás előtti értékhez képest, mivel ez jelentősen kevesebb extrém időjárási eseménnyel és hőhullámmal járna, mint akár csak a 2 fokos emelkedés is. Azonban már 2017-ben elértük az 1 fokos emelkedést, és a jelen tempóból ítélve 2040-re elérjük a 1,5 fokos határt, a cél egyre inkább megvalósíthatatlannak tűnik. Az ENSZ azonban segítséget kért az IPCC-től, amelyet 2018-ban egy riport formájában meg is kaptak, ebben 50 olyan helyzetet sorolt fel az IPCC szakembergárdája, amelyekkel tartható volna a 1,5 fokos klímacél. Ezek olyan változók módosításán alapultak, mint a népesség, az áru- és szolgáltatások fogyasztása (beleértve az élelmiszerét), gazdasági növekedés, viselkedés, technológia vagy az intézmények és a politika. Egy, az Environmental Research Letters- ben újonnan közzé tett kutatás azonban súlyos problémákat talált ezzel a listával

  A becslések szerint évente mintegy 500 zuhanó kődarabka éli túl a légkörünket s pottyan a felszínre, azonban alig 2%-ukat találjuk meg. Bár a jelentős részüket nem lehetne előkeríteni, mivel az óceánokba vagy elérhetetlen helyekre hullottak, vagy amelyek tanúk nélkül értek földet, azért bőven volna még mit megtalálni. Az újabb technológiák ugyan segítenek, így pl. doppler radarral (amellyel az időjárási eseményeket is vizsgálják) követni lehet a hullásokat, valamint számtalan meteorfigyelő kamerahálózat működik már világszerte, nem beszélve az autós és a biztonsági kamerák sokaságáról, amelyek szinte minden pillanatot rögzítenek. Ezek segítségével növelni lehet a sikeres meteoritkeresések arányát. Azonban vannak még további lehetőségek is: egy, a híres Peter Jenniskens-t is magában foglaló kutatócsoport drón és gépi tanulás segítségével keresné meg a meteoritokat. (A tanulmány szabadon hozzáférhető formában itt olvasható.) A drón előre programozott útvonalon bejárja a meteo

  A sivatagi máz az a sötét színű külső réteg a száraz helyszínek szikláin, amelybe a világ számtalan pontján különböző sziklarajzokat vájtak a helyi őslakosok. E vékony külső rétegről nagyjából csak annyit tudunk, hogy agyagásványok és vas-oxid van benne, s igen magas a mangántartalma, ám az már nem, hogy minek köszönhető e mangándúsulás. Most egy amerikai kutatócsoport a legmodernebb technológiák segítségével részletesen utánajárt a dolognak és megfejtette a rejtélyt, amely már Humboldt és Darwin figyelmét is felkeltette. A kutatók az USA nyugati vidékén számos helyszínről vettek mintákat a sivatagi mázzal borított különféle kőzetekből – eredetileg azzal a céllal, hogy a kőzetfelszínek mikrobiomjának és a sivatagi máznak az interakcióit tanulmányozzák. Ehhez azonban rendkívül sokrétű fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatokra volt szükség, ezért is vetettek be minden lehetséges módszert, mint pl. DNS-elemzést, ásványtani analízist, illetve röntgen-spektroszkópiát. Ez utóbbi ki

  A macskaszőr-allergia – bár az érintettek ezt talán jól tudják – nem a macska szőrére adott reakciót jelenti, hanem egy, a macska bőrében, nyálában termelődő fehérjére reagál a szervezet. Az allergiások 95%-a a Fel d 1 nevű fehérjére reagálnak (a maradék kb. 5% pedig nemcsak macskára, hanem más szőrös állatra is allergiás), és bár nem minden macskafajta esetében azonos a termelt mennyiség, még a legkevesebbet termelők is eleget juttatnak ahhoz a környezetbe, hogy kiváltsák az allergiás reakciót. A cica a mosakodása során a nyálából (ahol a legtöbb van) a bundájára keni a fehérjét, de az egyébként is termelődik a faggyúmirigyeiben, illetve a könnyeiben is. A macskaszőrrel a lakás minden pontjára eljut. Ráadásul az allergént mindenhova magunkkal visszük, legalábbis a kémiai elemzésekkel kimutatható, így nem is kell magával a macskával se találkozni ahhoz, hogy egyesekben beinduljon a reakció. A St. Louis-i Washington Egyetemen egy vadonatúj irodaépületben dolgozók közt 5 fő allergiát

  A Föld, mögötte a sáv a fénypontokkal azokat a csillagokat képviseli, amelyekről megláthatná egy ottani megfigyelő a bolygónk Nap előtti átvonulását. Mi ugyan jó ideje gyűjtögetjük az exobolygókat különböző módszerekkel, no de vajon egy képzeletbeli idegen civilizáció képviselője honnan lenne képes a Földet meglátni? Egy amerikai kutatópáros (a Cornell Egyetem és az Amerikai Természettudományi Múzeum csillagászai) annak járt utána, mely csillagoktól lehetne a Nap előtt elvonuló Földet (tranzit módszerrel) detektálni. A kutatók Gaia csillaghelyzet és -mozgás adatai alapján a közelmúlt, a jelen és a közeljövő tranzitjait is összeszámolták. Mivel a csillagok folyamatosan mozognak, ezért az sem állandó, hogy honnan nézve lehetséges a tranzit megfigyelése, ezért kellett figyelembe venni a csillagok mozgását, majd kiszámítani az egymáshoz viszonyított helyzetüket. E módszerrel összesen 2034 olyan csillagot találtak 326 fényév távolságon belül, ahonnan meg lehetett / lehetne látni, amint

  Diszkrét auróra a Marson, az al-Amal arab szonda felvételein  Az Emirátusok űrszondája, az al-Amal (Remény) az eddigi legjobb felvételt készítette el a Mars diszkrét aurórájáról (nem lenne helyes a sarki fény kifejezést használni, hisz köze sincs a sarkokhoz), a felvétel kapcsán Mohamed bin Rasid Al Maktum sejk azt nyilatkozta, hogy „ Az emberiség történetében először, a Remény, az első arab-iszlám szonda megörökítette a diszkrét auróra jelenségét a vörös bolygón… Nyissunk új távlatokat az emberiségnek, hogy áttekinthesse az isteni kozmikus jelenséget. ” Az Emirátusok művészének elképzelése szerint ilyennek láthatta volna Mark Watney a marsi diszkrét aurórát, ha nem az életben maradására fecsérelte volna az idejét. A marsi auróra nem kötődik a sarkvidékekhez, hisz a Marsnak nincs a mienkhez hasonló állandó magnetoszférája, bár vannak olyan területek a bolygón, ahol mérhető mágnesség. Ezek felett a mágneses helyek felett jelenhet meg a diszkrét auróra, az itteni mágneses erővonalakn