Agyag állhat a Mars rejtélyes déli-sarki "tavai" hátterében

 

A Mars déli-sarkvidékének felszíne alatt olyan radar-visszaverődési mintázatokat találtak, amelyekről azt feltételezték, hogy felszín alatti tavak lehetnek. A terület hőmérsékleti viszonyai azonban ezt nyilvánvalóan nem teszik lehetővé, ezért például olyan ötlet is felmerült, hogy vulkáni utóműködés nyújtotta hő tartja folyékonyan a vizet. Bár ez már nem volna teljesen lehetetlen, egy friss kutatásból úgy tűnik, van sokkal egyszerűbb magyarázat is a reflexiós jelekre.

A különös radarjeleket még 2018-ban észlelték először, a Mars Express méréseiben, az elsőre felszín alatti tavakként értelmezett jelekről azonban természetesen óriási viták zajlottak a marsi sarkvidék kutatói közt. Nemrégiben 44 ezer radarechó elemzésével kezdődött új vizsgálat, ezt 15 év alatt gyűjtötte be a szonda a sarkvidék alatti területen, ezekből kiderült, hogy a „tavak” legnagyobb részben túl sekélyen helyezkednek el, és még akkor se maradhatna folyékony itt a víz, ha egyébként igen sok sót, perklorátot tartalmazna a víz. A vulkáni fűtés elméletét elvethették ezzel.

A radarmérés által kimutatott felszín alatti reflexiók

Legutóbb egy konferencián tárgyalták meg az elképzeléseket: ha nem víz, akkor vajon miféle anyag okozhat ilyen radarjeleket? Szóba jöttek a fémtartalmú ásványok, a sós jég, illetve az agyagok is. Ez utóbbiak közé tartozik a szmektit nevű agyagásvány-csoport, amelyről tudjuk, hogy elterjedt az egész Marson. Ezen ásvány mintáin végzett vizsgálatokat egy torontói kutató, Isaac Smith: a szmektitet a radarmérésekhez használt eszköz segítségével elemezte. Folyékony nitrogénnel hűtötte -50 °C hidegre, és ebben a formában mérte meg, milyen a radarjel visszaverődése az ásványról.

Az ekhó szinte tökéletes mása volt annak, amit a Mars Express észlelt!

Az MRO felvétele a kérdéses területről, a déli jégsapka közvetlen közeléből.

Ezt követően azt ellenőrizte a kutató és csapata, hogy vajon van-e szmektit a marsi déli pólus környezetében? Ehhez az MRO űrszonda egy műszerének adatait vette igénybe, e spektrométer nem képes a felszín alá bepillantani, így kizárható, hogy a méréseiben a mélybeli képződmények jelenjenek meg. Azonban ennek ellenére a szmektit ott volt a mérésekben, a megfelelő helyszíneken!

A kísérletek és a szondák adatai alapján a kutatók úgy vélik, az agyagásvány képes a tapasztalt jelek létrehozására mindenféle extra hőmérsékleti igény vagy különlegesen sós összetevő nélkül. Bebizonyosodni persze akkor fog csak ez az új elmélet, ha valaki leszáll a Mars déli sarkánál és leás néhány kilométernyi jég alá. Addig is: az új elmélet egyszerűbb, elegánsabb magyarázattal szolgál a látott radarechókra, mint az eredeti, felszín alatti tavak elképzelése.