Égen - Földön - Föld alatt

   A Mars, annak ellenére, hogy csak harmadakkora energiát kap a Naptól, mint a Föld, egykor folyékony víz otthona volt, ám nem világos, mi tette ezt lehetővé. A Perseverance rover helyzete összefoglalja mindazt, ami a Marssal kapcsolatos problémánkat jelenti: a rover egy tökéletes sivatag közepén landolt, miközben ugyanez a helyszín egykor egy tóba torkolló folyó deltája is volt. Azzal kapcsolatban lassanként kezd összeállni a kép, hogy hogyan tűnt el a víz a Marsról, azt azonban még nem igazán értjük, hogy amíg jelen volt, miként maradhatott folyékony, vagyis hogyan volt elég meleg a bolygón ehhez. A Chicagói Egyetem kutatója, Edwin Kite vezetésével egy új tanulmány született , amelyben a marsi légkör és klíma számítógépes modellezése alapján kaptak egy lehetséges választ a kérdésre: magasszintű vékony felhőzet lehetett a víz folyékonyan tartásáért felelős üvegházhatás kiváltója. A korábbi elméletek közt volt pl. amelyben egy nagy aszteroida ütközésének mozgási energiája alakult

  A tengeri szivacsok rendkívül ősi, primitív állatok, sokak véleménye szerint a ma élő többsejtes állatok ősei, nincs idegrendszerük, és nincsenek mozgásszerveik. Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet az Alfred Wegener Intézet szakemberei vezettek, a Polarstern kutatóhajón 2016-ban a Jeges-tenger több helyszínén végzett vizsgálatokat a tengerfenék élővilágáról. A felmérés a tengeraljzat 3D-s feltérképezését szolgálta, és a hajó által a mélyben vontatott kamerarendszer képezte ennek műszeres alapját. A vizsgálatok során nagy felbontású videókat készítettek, s később elemezték őket: ekkor jött a meglepetés: a tengeri szivacsok, amelyekről eddig úgy hittük, a tengerfenékhez rögzülten élnek vagy maximum az áramlattal sodródhatnak odébb, bizony aktívan járnak, ha csak pár centit is évente, de pl. a Karasik-fenékhegynél készült felvételek több mint kétharmadán a szivacsnyomok, és a nyomok végén maguk a szivacsok is megjelentek. Az északi sarkvidék mélytengeri régiójában nincsenek olyan e

  2018. június 2-án egy rendkívül fényes tűzgömböt észleltek Botswana és a Dél-Afrikai Köztársaság határvidéke felett. Nem volt azonban váratlan a feltűnése, ugyanis már észlelték a földi légkörbe lépése előtt a kis égitestet, kb. 8 órával a becsapódást megelőzően a Catalina Sky Survey szúrta ki, és annyi sejthető volt, hogy Afrika déli részén találkozik majd bolygónkkal. Bár az ekkora objektumok nem jelentenek semmiféle veszélyt ránk, gyakorlásnak nagyon jó ezeket is keresgélni. Az objektum a 2018 LA nevet kapta, és a légköri robbanásának adataiból arra következtettek, hogy valószínűleg a felszínt is elérték egyes darabjai. A meteorit elemzésének eredményei  most láttak napvilágot, és úgy tűnik, hogy a légkörbe lépése előtt még kb. 1,5 méteres átmérőjű objektum a Vestáról eredhet . A 2018 LA esetében nem volt könnyű feladat megtalálni a hullott darabokat, kevesebb adat állt rendelkezésre, mint az ezt megelőző első hullás előtt felfedezett égitestről, a szudáni 2008 TC3-ról.