Így néz ki a Marson az „isteni kozmikus jelenség”
Az Emirátusok űrszondája, az al-Amal (Remény) az eddigi legjobb felvételt készítette el a Mars diszkrét aurórájáról (nem lenne helyes a sarki fény kifejezést használni, hisz köze sincs a sarkokhoz), a felvétel kapcsán Mohamed bin Rasid Al Maktum sejk azt nyilatkozta, hogy „Az emberiség történetében először, a Remény, az első arab-iszlám szonda megörökítette a diszkrét auróra jelenségét a vörös bolygón… Nyissunk új távlatokat az emberiségnek, hogy áttekinthesse az isteni kozmikus jelenséget.”

Az Emirátusok művészének elképzelése szerint ilyennek láthatta volna Mark Watney a marsi diszkrét aurórát, ha nem az életben maradására fecsérelte volna az idejét.
A marsi auróra nem kötődik a sarkvidékekhez, hisz a Marsnak nincs
a mienkhez hasonló állandó magnetoszférája, bár vannak olyan
területek a bolygón, ahol mérhető mágnesség. Ezek felett a
mágneses helyek felett jelenhet meg a diszkrét auróra, az itteni
mágneses erővonalaknak köszönhetően, átlag 140 km magasságban.
Az arab szonda EMUS nevű ultraibolya spektrométere április
22-23-án és május 6-án örökítette meg a látványt, amely a
bolygó éjszakai oldala feletti magaslégkör atomi oxigénjéből
eredő fénykibocsátás. A megfigyelések során gyűjtött adatok a
távoli és az extrém ultraibolya tartományú kibocsátást is
elcsípték, ez pedig soha korábban nem sikerül még észlelni a
Marson.
A diszkrét auróra a beérkező napszél miatt alakulhat ki, ez technikailag a mi sarki fényünknek megfelelő jelenség. A Marson a bolygó fiatal korában még aktív dinamónak köszönhető mágneses tér volt, azonban a bolygó magjának lehűlését követően ez eltűnt, s mára csak a bolygó egyes pontjain észlelhető némi maradéka. A diszkrét auróra e mágneses maradványokhoz köthető.
Emellett azonban még két másik típusú auróra van a Marson: a bolygó nagy területén kialakuló diffúz auróra, amelyet a Napból érkező nagyenergiás részecskék okoznak a légkörrel interakcióba lépve, ezt főként az intenzív naptevékenységhez köthetően észlelték; illetve a proton auróra, amely a napszéllel érkező protonok és a Mars légkörének a bolygó nappali oldala felett létrejövő interakciója terméke, ultraibolya tartományú fénylésként.
A diszkrét auróra az elméletek szerint látható tartományú
fénylést is jelenthet, nem csak a most is észlelt ultraibolyát,
ezért az arab grafikusok készítettek olyan fantáziarajzokat is,
amelyeken e jelenséget látható formában ábrázolták.
A
diszkrét aurórát az ESA Mars Express szondája észlelte, elsőként még 2004-ben (10 évi mérésből kombinálták össze az adatokat, amely bizonyította a jelenség létezését), majd később a NASA MAVEN szondája is megerősítette
saját észleléseivel. Azonban az Emirátusok szondája minden
korábbinál látványosabb formában rögzítette a jelenséget. A
megjelenő auróra kirajzolja a maradvány-mágnességgel rendelkező
marsi területeket, így szinte azt jeleníti meg, ahogy az ősi Mars
elveszítette mágnességét majd eztán mágneses pajzs híján a
légkörét is. Az al-Amal műszere a korábban használtaknál
rövidebb hullámhosszban érzékeny, ennek köszönhető, hogy minden eddiginél részletgazdagabb képek születhettek e különleges jelenségről.
Felmerülhet, hogy eddig még miért nem készült látható tartományban felvétel a marsi auróráról, ha egyszer e formában is kialakul? A válasz egyszerű: azok az optikai tartományban működő kamerák, amelyek a Marson vagy a Mars körül dolgoznak, a marsi nappali fényhez készültek. A diszkrét auróra igen halvány éjszakai jelenségét képtelenek megörökíteni.
Az arab szonda két évesre tervezett működési ideje alatt további megfigyelésekre nyílik majd lehetőség, így remélhetjük, hogy még számos felvétel készülhet a diszkrét auróráról, és ezek majd részletesebb vizsgálatokat is lehetővé tesznek e jelenségről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése