Az IPCC felmelegedést megfékező ötleteinek csak a fele megvalósítható

 

2015-ben a párizsi klímaegyezményben közel 200 ország célozta meg azt, hogy az évszázad végéig várható felmelegedést 1,5°C alatt tartjuk az iparosodás előtti értékhez képest, mivel ez jelentősen kevesebb extrém időjárási eseménnyel és hőhullámmal járna, mint akár csak a 2 fokos emelkedés is.

Azonban már 2017-ben elértük az 1 fokos emelkedést, és a jelen tempóból ítélve 2040-re elérjük a 1,5 fokos határt, a cél egyre inkább megvalósíthatatlannak tűnik.

Az ENSZ azonban segítséget kért az IPCC-től, amelyet 2018-ban egy riport formájában meg is kaptak, ebben 50 olyan helyzetet sorolt fel az IPCC szakembergárdája, amelyekkel tartható volna a 1,5 fokos klímacél. Ezek olyan változók módosításán alapultak, mint a népesség, az áru- és szolgáltatások fogyasztása (beleértve az élelmiszerét), gazdasági növekedés, viselkedés, technológia vagy az intézmények és a politika. Egy, az Environmental Research Letters-ben újonnan közzé tett kutatás azonban súlyos problémákat talált ezzel a listával: realisztikusan csak a tervezett változások fele megvalósítható, és ehhez is igen merész, közösen megtett lépésekre volna szükség.

A nemzetközi kutatócsoport elemezte a lehetséges klímaintézkedéseket, arra voltak kíváncsiak, mennyire realisztikusak ezek öt különböző szempont alapján: a fosszilis üzemanyagok felhasználásának csökkentése, energiafelhasználás csökkentése, fák ültetése, a CO2 és más üvegházgázok kibocsátásának csökkentése, illetve a CO2 légkörből való eltávolítása és föld alatti tárolása. A vizsgálatokból kiderült, hogy egyedül akkor maradhat elérhető a 1,5 fokos cél, ha mindezen módszereket egyszerre és teljes gőzzel igyekszünk megvalósítani.
Fontos például elszakadni a fosszilis energiahordozóktól, ám ez önmagában nem sokat ér, ha az energiaigényünkkel nem kezdünk valamit, ha nem történik strukturális átalakulás, ha nem változik a földigény, a viselkedésünk. Az emberek pedig, úgy tűnik, nem értik ezt, holott például a globális energiaigény csökkentése az egyik legfontosabb, ám nem ragadtuk meg a lehetőséget, és a covid tombolása idején is csupán mintegy 6 százalékkal csökkent a CO2 kibocsátásunk…

A BECCS a túlzottan optimista módon használt módszerek közé került az új tanulmány alapján

A kutatás kiemelte, hogy számos eljárást túlzottan optimista módon mutatott be az IPCC jelentése. Ilyen például a bioenergia és a szénmegkötés (együttes nevén BECCS) módszere, amely azon alapul, hogy a növénytermesztésben a növények által megkötött szenet a növényi maradványok energiacélú elégetésekor megszűrik és megkötik, majd földalatti tárolókban helyezik el, így, amit a növények kivonnak a légkörből, azt véglegesen kivonják. E módszert például a modellezésekben túlzottan sokat használták. A jövőben emellett azonban a közvetlen légköri megkötésre is nagy hangsúlyt kell fektetni, amint a technológia fejlődik, ez jó eséllyel átveszi majd a vezetést a „kedvenc” stratégiák közt. Ha a szénkivonási stratégiákon marad a hangsúly (amelyek az energiaszektor számára nyitott lehetőségeket hagynak), akkor ez csak abban az esetben lenne elegendő, ha nem nőne az energiafelhasználás 2050-ig. Ez gyakorlatilag ma még kifejlesztés alatt álló, „éretlen” technológiákra alapoz és a jövő nemzedékek vállára teszi az energiaigény csökkentésének terhét.

A technológiai fejlesztések mellett azonban alapvető fontosságú a társadalmi rendszerek, az életstílus gyors átalakítása, a globális együttműködés is, ha el akarjuk érni a 1,5 fokos klímacélt.

A vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy érdemi vita induljon a párizsi egyezmény megvalósíthatóságáról, ráadásul igen hamar, amennyiben tényleg szeretnénk még esélyt adni annak, hogy 1,5 fokon belül maradjon a felmelegedés. Azonban, ha jön még néhány további év a jelenlegi kibocsátási szinttel, és végleg elvész ez a lehetőségünk.