Drogfüggő pisztrángok

 

Walter White-ot egyelőre még nem a halak közt kell keresni

A különböző gyógyszerhatóanyagok az állatvilágra is hatnak, és a szennyvízből az élővizekbe kerülve ma már egyre több vizsgálat ellenőrzi ezek hatását a vízi élőlényekre. Azonban nemcsak a receptre kapható gyógyszereket lehet a vizekből kimutatni, hanem az illegális drogokat is. Vajon ezek mennyire befolyásolják a halak életét?

Egy újonnan közzé tett cseh kutatási eredmény szerint a sebes pisztráng mindössze 2 hónap metamfetaminnal szennyezett vízben töltött idő után függővé vált, és tiszta vízbe helyezve elvonási tüneteket mutatott. A vizsgálatokat azért e szerrel végezték, mert az elmúlt években a használata mind az USA, mind Európa területén jelentősen nőtt, így a szennyvízben is hasonlóképp emelkedtek a maradványai. A szennyvízkezelők pedig egyelőre nem képesek kivonni a hasonló szermaradványokat a víztisztítási eljárásokban.

Pavel Horký, a prágai Cseh Élettudományi Egyetem viselkedésökológusa, aki a pisztrángokkal a kísérleteket vezette, elmondta: „Ahol metamfetamin-fogyasztók vannak, ott az élővizekben is jelen van a metamfetamin-szennyezés.” A kutatók laborkörülmények közt utánozták a természetes vizek drogszennyeződését, olyan tartályokban tartották a pisztrángokat, amelyek metamfetamin-tartalma azonos volt a cseh és szlovák szennyvíztisztítók által kiengedett, már tisztított vízével (literenként 1 mikrogramm). Két hónap elteltével tiszta vízbe helyezték át a halakat, majd összevetették a viselkedésüket a végig tiszta vízben nevelt halakéval. A drogos halak sokkal kevesebbet úszkáltak, ez a kutatók szerint az elvonási tüneteket jelezte.

Amikor a halaknak 10 napon keresztül másnaponta felkínálták a választás lehetőségét a droggal szennyezett és a tiszta víz között, a korábban drogos vízben élt példányok most is a drogos vizet választották az első négy nap során. Ezt követően a drogos halak viselkedése fokozatosan hozzáidomult a drogmentesen neveltekéhez. A halak agyában még 10 nappal a tiszta vízbe helyezést követően is kimutatható volt a metamfetamin, s azokéban volt a legnagyobb mennyiség, amelyek a legkevesebbet mozogtak.

Ez azt jelenti, hogy még az alacsony szintű szennyezés is befolyásolja a halak viselkedését, s a kutatók attól tartanak, hogy a drogfüggővé váló halak a természetes környezetben is tudatosan a szennyezett vizet fogják keresni. Ezzel nemcsak a vizek tápanyagelosztásában történhet változás, hanem a halak természetes életritmusába is beleszól majd a metamfetamin, nehezebben találhatnak élelmet és a szaporodásukat is befolyásolhatja, ez pedig tovagyűrűzhet az ökoszisztéma más képviselői felé is.

Mivel a kísérleteket laboratóriumban végezték, azt érdemes hozzátenni, hogy nem biztos, hogy a vadon élők hasonlóképpen viselkednének, hisz az élővizekbe jutó kezelt szennyvízben rengeteg más anyag is megtalálható. A megoldást a hasonló problémákra viszont biztosan az jelentené, ha a szennyvízkezelés során sikerülne a gyógyszer- és drogmaradványokat is eltávolítani, ehhez viszont kutatások és valószínűleg nem kevés pénz is kell majd.