Égen - Földön - Föld alatt

  A világ jelenlegi legészakibb, egyelőre névtelen szigete. Az északi sarkvidék szigeteiről tudjuk, hogy hol újak születnek, hol eltűnnek a korábban megvolt szárazulatok, s e változások a tengerszint változásai mellett számos egyéb folyamatnak is köszönhetőek. 1978-ban fedezték fel a Kaffeklubben-szigettől északra azt a picinyke szigetet, amit aztán Oodaaq névre kereszteltek el, mivel a szigetecske Grönland északi végénél található, ezért a név is grönlandi, egy felfedező-vadász neve után, a sziget pedig dán fennhatóságú. Oodaaq 50×50 méteres és kb. 1 méterrel „magasodott” a tengerszint fölé, jórészt kavicsból, homokból és üledékből állt, a legnagyobb „sziklája” 30 centis volt. A szigetecske tehát gyakorlatilag nem volt egyéb egy halom kavicsnál, ami kissé kilóg a tengerből, egy próbaásás során 30 centis mélységében már fagyott volt a talaja. Az élővilága néhány mohacsomóra korlátozódott, Az apró szigetecskét a következő két évben még felkeresték, illetve látták a dán földmérő sz...

  A mesterséges fény káros hatását régóta ismerjük, egy új, Anglia déli részén végzett kutatásban kimondottan a LED-es közvilágítás és a lepkék közti összefüggéseket vizsgáltak. 26 olyan helyszínt vizsgáltak meg, amely kivilágított utak mentén lévő füves vagy bokros-sövényes terület, s ugyanennyi, a világítástól több mint 60 méterre lévő, gyakorlatilag kivilágítatlan helyszínnel hasonlították össze őket. Ugyan a rovarállomány teljességét érinti a hanyatlás, a kutatók a rengeteg adattal rendelkező (éjjeli) lepkéket szemelték ki, ezek az állatok különösen fontos és összetett ökológiai szerepűek, nemcsak beporzókként, hanem számos gerinces és gerinctelen állat táplálékaként is meghatározó elemei a környezetnek, e komplex szerep miatt pedig hanyatlásuk tovagyűrűző hatású is. A kutatók a helyhez kötött életmódú hernyókat vonták vizsgálat alá, részint azért, mert könnyebb velük, mint a repkedő imágókkal, részint pedig azért, mert így a fejlődésükre kifejtett hatást is felmérhették. F...

  Az utolsó óriás-nyírási (megathrust) földrengés, amely a Cascadia alábukási régióban kipattant, 1700-ban volt, 9 magnitúdós becsült erősséggel. Az oregoni partok közelében, Newporttól kissé délre, South Beach területén egy öreg duglászfenyő-erdőben évgyűrűket vizsgált egy NOAA-vezette amerikai kutatócsoport , s 37 idős fa 1700 körüli növekedési jellegzetességeit mérték fel, amelyekből a rengést követő cunami helyi hatásaira lehetett következtetni. A fák a jelenkori óceánparttól 1,2 km távolságban állnak, a Mike Miller Parkban, s valami csoda folytán nem vágták még ki őket az elmúlt évszázadokban. A terület tektonikai térképe, s a kiragadott, kinagyított rész a Newporttól délre eső South Beach-csel, ahol az alig észrevehető fehér pötty jelzi az idős fák élőhelyét. A rengés közvetlen hatásainak nyomai (talajfolyósodás, csuszamlások) meglehetősen ritkák az oregoni partvidéken, feltehetően a térség jelentős csapadéka, a víz eróziós ereje tüntethette el ezeket. A rengés modellezé...

  Az Apolló-lepke ( Parnassius apollo ), Eurázsia legelegánsabb lepkéje az alpesi régióban még megtalálható, ám egyre magasabbra vándorol A hegyvidéki fajok gyakran úgy reagálnak a klímaváltozás miatt emelkedő hőmérsékletekre, hogy igyekeznek egyre magasabb régiókba húzódni, ez igaz az állatokra és a növényekre is. Ez azonban csökkenti az adott fajok élőhelyének méretét, és különösen azt figyelembe véve veszélyes a helyzet, hogy a hegyi fajok gyakran specialisták, és érzékenyebbek a környezet apróbb változásaira is. A lepkékre fokozottan érvényes ez, akár a tápnövényeiket, akár a klimatikus igényeiket illetően szűk keretek közt képesek csak mozogni, épp ezért különösen jó alanyai egy, a klímaváltozásnak köszönhetően a közelmúltban bekövetkezett változások vizsgálatának. Egy osztrák vezetésű nemzetközi kutatócsoport az Alpok Salzburg környéki hegyei közt, 400-4000 méteres tengerszint feletti magasságban élő lepkék (37 faj) körében végzett elemzést. Az egyes fajok esetében fel...

  Zajlik az obszervatórium-építkezés a tibeti Lenghu városka közeli hegyekben Kína szerint hatalmas csillagászati lehetőségeket rejt magában a Tibeti-fennsík, és számos obszervatórium épül fel hamarosan, azzal a nem titkolt céllal, hogy a chilei helyszínek riválisává váljon. Eddig egyetlen olyan obszervatóriumi helyszín sem volt a keleti féltekén, amely megfelelő minőségű, s az új generációs óriásteleszkópok számára alkalmas lett volna. Kínai kutatók az elmúlt években sorra tesztelték a Tibeti-fennsíkon kiszemelt területeket, ahol reményeik szerint mihamarább üzembe helyezhetik majd a csillagászati és részecskefizikai létesítményeket.  Egyik ilyen helyszín a Lenghu városa (kb.3000 m tszf) közeli hegyekben, 4200-4500 méteres magasságban (lásd a nyitóképet), ahol rendkívül tiszta a levegő, rendkívül száraz is, no és igen nagy a derült éjszakák aránya, emellett a légkör nyugodtsága is remek, s a Kanári-szigetekhez képest nagy előny az is, hogy évente maximum 2-3 éjszakán befoly...

A csörgőkígyók „csörgése” figyelmeztető jel a kígyó jelenlétére, így igyekeznek távol tartani a rájuk nézve veszélyes (esetleg rájuk taposni képes) nagy testű lényeket – köztük minket, embereket is. Egy német–osztrák kutatócsoport nemrégiben különös következtetésre jutott : a csörgőkígyók a csörgés frekvenciáját annak fényében változtatják, mennyire közeledik hozzájuk a potenciális ellenség, s ezzel azt hitetik el magukról, hogy ők maguk sokkal közelebb vannak. Az egyik kutató, Boris Chagnaud véletlenül figyelt fel erre: amikor közeledett a kígyókhoz, azok növelték a csörgés frekvenciáját, amikor távolodott tőlük, akkor pedig csökkentették.   A csörgés aposzematikus, figyelmeztető jel, amelynek rezgésszámát a kígyó, az új kutatási eredmény alapján akár 40 Hz-cel is növelni tudja, ha a veszélyt jelentő állat közeledik hozzá, majd egyszer csak hirtelen 60-100 Hz-cel is magasabban csörög az állat. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a csörgés nem csak egy egészen egyszerű, ...

  A Vredefort-kráter / -dóm területe A dél-afrikai Vredefort-kráter (vagy Vredefort-dóm) kb. 2,023 milliárd évvel ezelőtt jött létre egy minimum 10 km átmérőjű kisbolygó csapódott a Földbe. Az azóta eltelt rendkívül hosszú idő hatására, eddig legalábbis úgy vélték, a kráter közeléből a becsapódáskor kidobódott anyagok rég eltűntek. (távolabb találtak feltehetően ehhez köthető  grönlandi , illetve oroszországi , milliméteres nagyságrendű maradványokat, szferulákat.)  Az Oroszországhoz tartozó Karélia területén feltárt szferulák egyike, amely a Vredefort-becsapódásból származhat.  A becsapódás pillanatában egy kb. 100 km átmérőjű és 40 km mély sebhely jött létre, ez azonban a kőzetek visszanyomulása révén hamarosan szélesebbé, ám jóval sekélyebbé vált, így jött létre a ma 180-300 km körülinek tartott szerkezet (az erózió miatt ezt nehéz lenne pontosítani), amely egyúttal a Föld egyik legrégibb s legnagyobb becsapódási krátere is. A dóm mentén íves alakban kiemelkedő d...