Megtévesztő csörgőkígyók

A csörgőkígyók „csörgése” figyelmeztető jel a kígyó jelenlétére, így igyekeznek távol tartani a rájuk nézve veszélyes (esetleg rájuk taposni képes) nagy testű lényeket – köztük minket, embereket is.

Egy német–osztrák kutatócsoport nemrégiben különös következtetésre jutott: a csörgőkígyók a csörgés frekvenciáját annak fényében változtatják, mennyire közeledik hozzájuk a potenciális ellenség, s ezzel azt hitetik el magukról, hogy ők maguk sokkal közelebb vannak. Az egyik kutató, Boris Chagnaud véletlenül figyelt fel erre: amikor közeledett a kígyókhoz, azok növelték a csörgés frekvenciáját, amikor távolodott tőlük, akkor pedig csökkentették. 

 A csörgés aposzematikus, figyelmeztető jel, amelynek rezgésszámát a kígyó, az új kutatási eredmény alapján akár 40 Hz-cel is növelni tudja, ha a veszélyt jelentő állat közeledik hozzá, majd egyszer csak hirtelen 60-100 Hz-cel is magasabban csörög az állat. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a csörgés nem csak egy egészen egyszerű, becsületes, valós távolságot mutató riasztó jelzés, hanem komplex, a másik állatok reakcióit figyelembe vevő, s őket átverő, a kígyót a valóságosnál közelebbinek mutató viselkedés. 

Ahogy közeledik az ellenség a kígyóhoz, a kígyó ennek megfelelően egyre magasabb frekvencián csörög, s egy bizonyos közelségben hirtelen még magasabbra vált.

A kutatók hangszigetelt laborban vizsgálták a texasi csörgőkígyókat (Crotalus atrox), és egy kivetítőn egy különböző sebességekkel, de egyre növekvő méretű pöttyöt mutattak nekik. Miközben a pötty képviselte közeledő ellenség egyre nagyobbá vált a kígyó szemében, az állat úgy változtatta a csörgését is, amelyet mikrofonok rögzítettek. Ezekből a kísérletekből s a róluk készült felvételekből egyértelműen kiderült, hogy a kígyók az ellenség közeledésének sebességére reagálva változtatják a csörgésük frekvenciáját. A kísérletek második fele emberek bevonásával zajlott. Az alanyok virtuális valóságban egy füves térségben haladva kellett megbecsüljék a hallott csörgés alapján a számukra láthatatlan kígyó távolságát. Amikor a csörgés a magasabb frekvenciára váltott, az alanyok mind közelebbinek vélték a kígyót annak valós távolságánál! 

Kígyómozi: a fekete pont méretének növelése a közeledését jelentette, s a kígyó ezt látva egyre jobban csörgött, majd magasabb frekvenciára váltott, kb. akkor, amikor a korábban apró pont ilyen nagy volt már.

 A csörgés első, alacsony frekvenciás szakasza még csak amolyan előzetes figyelmeztetés, majd a hirtelen magasabbra váltott frekvencia félrevezeti a közeledő, a csörgést halló lényt, s ennek köszönhetően a kígyók egy biztonsági zónát alakítanak ki maguk körül. Mivel a csörgés jó néhány millió évvel az ember megjelenése előtt kialakult, a kutatók úgy vélik, e módszernek hozzánk vajmi kevés köze van, hanem inkább arra utal, hogy más állatok is hasonlóan becslik meg a távolságot a hangok alapján. 

A kutatók, egy, az emberi hallást modellező vizsgálat alapján úgy vélik, hogy a magasabb frekvencián hallatott csörgést egyszerűen hangosabbnak ítéljük meg mi is és más állatok is, s ebből következtetünk arra, hogy a kígyó közelebb van a valósnál. 

Bár most a kísérletekben a kígyók pusztán a látványra reagálhattak, a valós életben emellett a test kibocsátotta infravörös sugárzást, és persze a lépések keltette rezgéseket is jól érzékelik, így valószínűleg a közeledő ellenségre adott válasz is intenzívebb lehet.