Jelenleg ez a legészakibb sziget a világon
Az északi sarkvidék szigeteiről tudjuk, hogy hol újak születnek, hol eltűnnek a korábban megvolt szárazulatok, s e változások a tengerszint változásai mellett számos egyéb folyamatnak is köszönhetőek.
1978-ban fedezték fel a Kaffeklubben-szigettől északra azt a picinyke szigetet, amit aztán Oodaaq névre kereszteltek el, mivel a szigetecske Grönland északi végénél található, ezért a név is grönlandi, egy felfedező-vadász neve után, a sziget pedig dán fennhatóságú. Oodaaq 50×50 méteres és kb. 1 méterrel „magasodott” a tengerszint fölé, jórészt kavicsból, homokból és üledékből állt, a legnagyobb „sziklája” 30 centis volt. A szigetecske tehát gyakorlatilag nem volt egyéb egy halom kavicsnál, ami kissé kilóg a tengerből, egy próbaásás során 30 centis mélységében már fagyott volt a talaja. Az élővilága néhány mohacsomóra korlátozódott, Az apró szigetecskét a következő két évben még felkeresték, illetve látták a dán földmérő szakemberek, aztán 1984-ig, bár keresték, nem bukkantak rá, találtak viszont számos másik, szintén aprócska szigetet. Kiderült, hogy ezek a szigetek jönnek-mennek, vagyis, ami képződik, az jó eséllyel hamarosan el is fog tűnni, van, ahol fantomszigetként is említik őket.
Egy 2019-estanulmányban vizsgálta meg két kutató ennek az okát, és akkor arra jutottak, hogy a legnagyobb valószínűséggel e szigetek annak köszönhetően alakulnak ki, hogy a tengerjég a sekély területen a mozgása során feltorlasztja a tengerfenék üledékeit. A terület a grönlandi part kis lejtőszögű meghosszabbításának tekinthető, ahol szabálytalan felszínű a tengerfenék, ám mindenképp sekélyen helyezkedik el. Ahogy feltorlasztani képes a kavicsos üledéket, úgy le is dózerolja a jég, vagy épp egy hevesebb vihar hullámverése.
Mivel sajnos batimetriai adatok nem állnak rendelkezésre a régióról, ezért a kutatók jórészt találgatni tudnak csupán, de igen valószínű az is, hogy a mai tengerfenéken számos kövekből álló kiemelkedés is található, ami akár az utolsó nagy eljegesedéskori, akár a fiatalabb dryas idején volt gleccserek végmorénái lehettek (ilyennek tartják a 825×270 méteres Kaffeklubben-szigetet), esetleg a jég olvadásakor lerakott halmok. Emellett a terület emelkedik is, évente kb. fél centivel, ez a grönlandi jégtakaró olvadásával fel fog gyorsulni.
Nemrégiben azon banújabb „legészakibb” szigetet találtak egy mintagyűjtő út során dán kutatók, Oodaaq szigetétől 780 méterre északra, 30×60 méteres „nagyságú” és 3-4 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A kutatók először szentül meg voltak győződve arról, hogy Oodaaq-on állnak, azonban, amint közzé tették a koordinátákat és a szigetecskéről készült képeket, számos amerikai szigetvadász cáfolta, hogy Oodaaq volna a megtalált szárazulat. Némi utánajárással kiderült, hogy a GPS, amit a helymeghatározáshoz használtak, történetesen téves adatot adott, s később a kutatókat a szigetre szállító helikopter GPS-e is igazolta a másik eszköz tévedését, s egyúttal kiderültek a valós koordináták is.
Az új szigetnek, amely iszapos-kavicsos és morénaköves keverékből áll, még nincs neve, és minden valószínűség szerint hamar el is fog tűnni, a szakemberek szerint akár egyetlen vihar is végezhet vele. Ezért, habár Dánia most növekedett, nem tudni, meddig marad meg az új határvonala.
Miért is foglalkozik bárki a sarkvidék tünékeny kis kavicshalmaival? A sarkvidék felmérése – főként most, hogy egyre fogy a jég – felségterületi szempontból különösen fontossá vált. Akár a kereskedelmi hajózás, akár az ásványkincsek kiaknázása miatt nem mindegy, meddig terjed egy-egy ország felségvizeinek határa, ez pedig a szárazföldi határokhoz kötődik. Ugyanennek a sarkvidéket megcélzó érdeklődésnek köszönhette az az ötlet is a megszületését, hogy az USA megvásárolná Grönlandot a dánoktól (nem mintha azok el akarták volna adni). Mi ugyan Trump ötleteként találkoztunk ezzel, ám jóval korábban, már a hidegháború alatt felmerült a vásárlás, akkor pusztán biztonságpolitikai okokból.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése