Égen - Földön - Föld alatt

            Charles Francis Hall 1865-ben kiadott sarkvidéki útirajzából egy ábra az eszközhasználó jegesmedvéről. Az 1700-as évektől kezdődően terjedtek olyan információk, amelyek szerint a jegesmedvék időnként kövekkel vagy jégtömbökkel ütötték agyon a rozmárokat. Az északi sarkvidéken járó utazók, felfedezők az inuit vezetőiktől többször hallották ezt a történetet. Vajon ez csak őslakos legenda, vagy valós alapja is lehet? Egy kanadai kutatócsoport gyűjtötte össze a témában elérhető információkat, beleértve a modern kori megfigyeléseket is. No de miért is lenne szüksége a hatalmas és félelmetes jegesmedvének szikladarabra ahhoz, hogy végezzen egy rozmárral? A rozmárok koponyája rendkívül vastag csontozatú, az állat maga több mint egy tonnás (egy hím jegesmedve ennek csak a fele), ráadásnak hatalmas agyarai különösen veszélyessé teszik, nem egy esetben a rozmár-jegesmedve párharcból a medve húzza a rövidebbet. Épp ezért ritkák is a direkt támadások...

  A Mars déli-sarkvidékének felszíne alatt olyan radar-visszaverődési mintázatokat találtak, amelyekről azt feltételezték, hogy felszín alatti tavak lehetnek. A terület hőmérsékleti viszonyai azonban ezt nyilvánvalóan nem teszik lehetővé, ezért például olyan ötlet is felmerült, hogy vulkáni utóműködés nyújtotta hő tartja folyékonyan a vizet. Bár ez már nem volna teljesen lehetetlen, egy friss kutatásból úgy tűnik, van sokkal egyszerűbb magyarázat is a reflexiós jelekre. A különös radarjeleket még 2018-ban észlelték először, a Mars Express méréseiben, az elsőre felszín alatti tavakként értelmezett jelekről azonban természetesen óriási viták zajlottak a marsi sarkvidék kutatói közt. Nemrégiben 44 ezer radarechó elemzésével kezdődött új vizsgálat, ezt 15 év alatt gyűjtötte be a szonda a sarkvidék alatti területen, ezekből kiderült, hogy a „tavak” legnagyobb részben túl sekélyen helyezkednek el, és még akkor se maradhatna folyékony itt a víz, ha egyébként igen sok sót, perklor...

   A kréta végi kihalást okozó aszteroida nyomát vizsgálta a Southwest Research Institute kutatócsoportja , ami persze 66 millió év távlatából nem túl egyszerű feladat, a munka mégse volt hiábavaló: kiderült, hogy valószínűleg a kisbolygóöv külső feléből érkezett a becsapódó égitest. Korábban úgy vélték, hogy csak egészen kevés becsapódás köthető az innen érkező égitestekhez, azonban az SwRI új számításai szerint tízszer több aszteroida jöhet onnan, s ezen égitestek összetétele megfelel annak, amit a dinoszauruszok kivégzőjéről tudunk. A Dr. David Nesvorný, Dr. William Bottke és Dr. Simone Marchi alkotta csapat a kisbolygók evolúciójáról készült számítógépes modellezést kiegészítették valós égitestek megfigyelési adataival együttesen vizsgálta a Chicxulubhoz hasonló eseményeket. A Chicxulub-becsapódást egy kb. 10 km átmérőjű kisbolygónak köszönhetjük (a dinók nyilván más kifejezést használnának), a létrejött kráter 180 km átmérőjű a mai Mexikóban, a Yucatán-félszigeten...

  Walter White-ot egyelőre még nem a halak közt kell keresni A különböző gyógyszerhatóanyagok az állatvilágra is hatnak, és a szennyvízből az élővizekbe kerülve ma már egyre több vizsgálat ellenőrzi ezek hatását a vízi élőlényekre. Azonban nemcsak a receptre kapható gyógyszereket lehet a vizekből kimutatni, hanem az illegális drogokat is. Vajon ezek mennyire befolyásolják a halak életét? Egy újonnan közzé tett cseh kutatási eredmény szerint a sebes pisztráng mindössze 2 hónap metamfetaminnal szennyezett vízben töltött idő után függővé vált, és tiszta vízbe helyezve elvonási tüneteket mutatott. A vizsgálatokat azért e szerrel végezték, mert az elmúlt években a használata mind az USA, mind Európa területén jelentősen nőtt, így a szennyvízben is hasonlóképp emelkedtek a maradványai. A szennyvízkezelők pedig egyelőre nem képesek kivonni a hasonló szermaradványokat a víztisztítási eljárásokban. Pavel Horký, a prágai Cseh Élettudományi Egyetem viselkedésökológusa, aki a pi...

  Menemerus semilimbatus Alapvető fontosságú egy élőlény számára, hogy észrevegye és az élettelen dolgoktól meg tudja különböztetni az élőket, ez az élelemszerzésben, a ragadozók elöli menekülésben, vagy a párválasztásban is létfontosságú. Az élőlények mozgására jellemző, hogy a testük merev darabjai, amelyeket mozgó ízületek kapcsolnak össze, egymáshoz képest elmozdulnak, de úgy, hogy közben a relatív helyzetük megmarad. Ilyen például a csukló és a könyök helyzete, s ezek az összefüggő, ám szokatlan mozgásformák jellemzik az élőlényeket. Ez a mozgásazonosítás olyannyira jól működik, hogy az ember egy másik emberi alakot akkor is felismer így, ha csupán néhány pont elmozdulását látja (mint a CGI-k készítéséhez használt pont-jelzőfényes figurák). Ez mind az embernél, mind számos vizsgált gerinces állatnál veleszületett tulajdonságnak tűnik az eddig információink szerint. Az ízeltlábúak hasonló jellegű testfelépítése, és a látásban e mozgásfelismerés fontossága miatt feltételezhető...

    A különleges szépségű zöldség látványát valószínűleg többen ismerik, mint az ízét, hiszen a fraktálok rendkívül látványos megjelenési formájaként fotón gyakrabban találkozhatunk vele, mint a zöldséges pultokon. Most növénybiológiai adatok és matematikai modellezés segítségével egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült megoldani a rejtélyt, hogy miként képes a növény ilyen csodás formavilágot létrehozni. Bár a természetben számtalan példa akad a fraktálokra, a karfiol és a pagodakarfiol (ezt külföldön romanesco néven árusítják) az önhasonlóság különösen fejlett formáját hordozza. Spirálisan elhelyezkedő, kúp alakú bimbók sokaságából áll, ám ezek fejlődésének megértéséhez több mint egy évtizedes kutatómunkára volt szükség. A félbevágott karfiolon jól láthatóak a folyamatos elágazások A legtöbb növény rendelkezik valamiféle, egy-két tengelyen kialakult spirális elrendeződéssel a levelek növekedési rendjében, a levélállásában; a karfiol azonban rengeteg eltérő skálájú ...

  Jó egy hónapja, június 13-án állt le az űrteleszkóp hasznosteher-számítógépe, és az azóta tartó vizsgálatok, próbálkozások végre eredményt hoztak: sikerült a tartalék hardverre átállítani az eszközt. Számos adatgyűjtés és újraindítási próbálkozás után arra jutottak, hogy jobb, ha a teljes SIC & DH, vagyis a tudományos műszer irányító és adatkezelő egység tartalékra áll át, az átállás során elérhetővé tették a tartalék PCU-t (Power Contol Unit, az áramellátást irányító egység), a tartalék irányító egység / tudományos adat formatáló egységet (CU/ SDF) is. Emellett az űrteleszkóp néhány másik hardverjét is átállították azok tartalék interfészére, a teljes átkapcsolás érdekében. Amint e lépéseket elvégezték, s bekapcsolták a tartalék hasznosteher-számítógépet, már csak fel kellett tölteni rá a repülési szoftvert és ezzel visszaállhatott az űrteleszkóp a normál üzemmódjába. A Hubble irányítócsapata jelenleg megfigyelés alatt tartja az eszközt, hogy valóban minden rendben műk...