A Vesta kisbolygóról eredhet a botswanai meteorit

 




2018. június 2-án egy rendkívül fényes tűzgömböt észleltek Botswana és a Dél-Afrikai Köztársaság határvidéke felett. Nem volt azonban váratlan a feltűnése, ugyanis már észlelték a földi légkörbe lépése előtt a kis égitestet, kb. 8 órával a becsapódást megelőzően a Catalina Sky Survey szúrta ki, és annyi sejthető volt, hogy Afrika déli részén találkozik majd bolygónkkal. Bár az ekkora objektumok nem jelentenek semmiféle veszélyt ránk, gyakorlásnak nagyon jó ezeket is keresgélni.


Az objektum a 2018 LA nevet kapta, és a légköri robbanásának adataiból arra következtettek, hogy valószínűleg a felszínt is elérték egyes darabjai.

A meteorit elemzésének eredményei most láttak napvilágot, és úgy tűnik, hogy a légkörbe lépése előtt még kb. 1,5 méteres átmérőjű objektum a Vestáról eredhet.

A 2018 LA esetében nem volt könnyű feladat megtalálni a hullott darabokat, kevesebb adat állt rendelkezésre, mint az ezt megelőző első hullás előtt felfedezett égitestről, a szudáni 2008 TC3-ról. A csillagászati megfigyelések és a tűzgömb műholdas észlelésének adatai alapján igyekeztek kiszámítani a hullás lehetséges helyét, ebben két különböző szakembercsoport is részt vett, egymástól független számításokkal. Később Peter Jenniskens meteorokkal foglalkozó csillagász személyesen is részt vett a helyszíni szakemberek segítségével abban a kutatásban, amellyel tovább tudták szűkíteni a meglehetősen nagy lehetséges hullási területet. Találtak még kamerafelvételeket, amelyek segítségével behatárolhatták, hogy merre érdemes keresni. A célirányos keresést követően a légkörbe érkezés után 3 héttel meg is találták a Kalahári Vadrezervátumban egy 18 grammos darabját (erről korábbi cikkünk), és Jenniskens irányításával októberben még összesen 22 további darabra sikerült rábukkanni. A vadrezervátumban lévő egyik víznyerő hely, vaditató után a Motopi Pan nevet kapta a meteorit, amely Botswana nemzeti kincse.




A megtalálást követően a meteorit típusának meghatározása következett. Elsőként egy roncsolásmentes módszerrel vizsgálták a Helsinki Egyetemen, Thomas Kohout vezetésével, s ebből kiderült, hogy a HED (howardit - eukrit – diogenit) típusú meteoritok közé tartozik, amelyekről úgy sejtjük, hogy a Vesta a szülő égitestjük. Emellett a 2018 LA pályája adataiból is a Vesta lakhelyére, vagyis a fő kisbolygóöv belső régióira lehetett visszakövetkeztetni.

A megtalált darabok közt elég nagy változatosság volt, s további 5 darab ásványtani-geokémiai összetételének elemzése (johannesburgi Wittwatersrand Egyetem) után arra jutottak, hogy a 2018 LA howardit lehetett, ám egyes darabjai közelebb álltak az eukrithoz és diogenithez, mint a legnagyobb része. Más vizsgálat is megerősítette a meteoritdarabkák sokszínűségét, vagyis a 2018 LA egy olyan breccsa volt, amelyben a Vesta különböző helyeiről származó kőzetek cementálódtak össze.

Egy másik HED-meteorit, a 2015-ös török hullásból származó Sariçiçek esetében felmerült, hogy a Vesta Antonia nevű becsapódási kráteréből eredhet. E krátert a DAWN űrszonda felvételei és mérései alapján 22 millió évesnek vélik a szakemberek; a HED-meteotitok harmada 22 millió éves. Vajon ezek közé tartozhat a Motopi Pan is?

Nemesgáz és radioaktív izotóp elemzések alapján a botswanai meteorit kb. 23 +/- 4 millió éves lehet, vagyis elméletileg belefér a mérési hibahatárba, hogy az Antonia kialakulásakor lépett meg a Vestáról ez az anyagdarab is.
A benne lévő cirkonkristályok elemzéséből arra jutottak, hogy a Vesta felszínén 4,563 milliárd éve szilárdult meg mind a Motopi Pan, mind a Sariçiçek. Azonban a foszfátok alapján a Motopi Pan még egy olvadásos eseményen átesett régen, míg a Sariçiçek nem. A becslések alapján az történhetett, hogy a Motopi Pan olyan helyen volt a Vesta felszínén ahol kb. 4,234 milliárd éve jelentős olvadást okozó becsapódás zajlott, a Sariçiçek viszont ettől távolabb volt.



A kutatók úgy vélik, hogy a Vesta két igen jelentős becsapódási eseménye közül (Rheasilvia és Veneneia kráterek) az idősebb Veneneia keletkezésekor olvadhatott meg a Motopi Pan anyagát adó terület. Ha ez igaz, akkor ebből kiderült, hogy a Veneneia 4,234 millió éve alakult ki. E kráter felett a Rheasilvia, majd az az feletti 10,3 km-es Rubria helyezkednek el, a Rubria kora 19 +/-3 millió év, vagyis a hibahatárral ez is megfelelhet a Motopi Pan születési helyének.




A Motopi Pan egy 23. darabját 2020 novemberében találták meg, a darab 92 grammos, ezzel a legnagyobb e csoportban, és persze egy újabb csipetnyi anyag a Vesta felszínéről.

Megjegyzések