Grizzlik és nyelvcsaládok

 

Különös egybeesést találtak a brit columbiai őslakos nyelvek és az ott élő grizzlik genetikai összetétele közt. Vajon csak egybeesés, vagy lehet valami kapcsolat a két, független dolog közt? Egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek munkáját a kanadai őslakosok is nagyban segítették, megpróbált utána járni annak, hogy vajon honnan és miért költöznek Brit Columbia (BC) medvéi a part közeli szigetekre, ehhez 11 éven át zajló genetikai felmérést végeztek. A medvék génvizsgálatához szőrcsapdákat állítottak az állatok élőhelyein, amelyekhez közel jutva a medve bundájából egy-egy adag rátapadt, s később e szőrökből végezték el a DNS-elemzéseket. A természetvédelmi irányelvek meghatározása céljából kíváncsiak voltak, vajon milyen rokoni viszonyok állnak fen a medvék közt.

E vizsgálatok során derült ki, hogy a medvék három csoportra oszthatóak a DNS-ük alapján, s e csoportok földrajzi elkülönülését semmiféle topográfiai akadály nem magyarázza, nincsenek a génáramlást meggátolni képes folyók, gleccserek vagy hegyek. Mivel a vizsgált medvék általános élőhelye az őslakosokéval egyezett, ezért a felmérésben őslakos csoportok is részt vettek. Ekkor derült fény arra, hogy a medvék genetikai elkülönülése e népcsoportok nyelvcsaládjainak elterjedési területeivel esik egybe. A tsimshian, wakashan és a salishan nuxalk nyelvek képviselői ugyanazokban a régiókban élnek, ahol a grizzli egyes genetikai csoportjai is.

Átfedés a medvék genetikai csoportjai és az őslakosok nyelvcsaládjai közt, a szürke vonalak a grizzlik határvonalai, a színek közt a kék a tsimshian, zöld a wakashan, piros a salishan nuxalk nyelvcsalád területe.

Bár az emberi infrastruktúra képes igen jelentős akadályokat gördíteni az állatok génáramlása útjába, ez jól ismert az utakkal, városokkal, kerítésekkel átszőtt világunkban, azonban a vizsgált brit columbiai területről ezek az akadályok jórészt hiányoznak, nincsenek jelen kiterjedt főutak, szinte egyáltalán nincs ipar, és a települések se nagyok. Bár a táj átalakításában már hosszú évezredek óta része van az embernek az őslakosok révén, ez a fajta átalakítás távolról se jár olyan változásokkal, amelyre az állatok állományának elkülönülése lenne a válasz (hasonló ember-állat kapcsolatokat afrikai elefántok és ott élő emberek közt vizsgáltak részletesebben is). Érdekes azonban, hogy ahol az emberi nyelvek igen sokszínűek, ott a biológiai sokféleség is csúcson van – a legékesebb példa lehet erre Új-Guinea: csak a sziget pápua részén 850 nyelvet beszélnek, a biodiverzitása pedig a világon az egyik legnagyob. Észak-Amerikában ilyen összefüggés áll fenn a fafajok száma és a beszélt nyelvek száma közt. Lehet, hogy valamiféle összefüggés mégis fennállhat a nyelvek és az állatok elterjedését is befolyásoló környezet közt? A korábbi vizsgálatok alapján mindkét esetben olyan tényezők játszanak szerepet, mint a tagolt felszín, a rendelkezésre álló erőforrások sokfélesége és produktivitása, illetve a csoportok egymástól való távolsága. Úgy tűnik tehát, hogy ún. biokulturális kapcsolat áll fenn az emberi nyelvek és a természet sokszínűsége közt.

A vizsgált régió

BC területén évezredek óta egymás mellett él az ember és a grizzli, ugyanazokat a területeket, vizeket és ugyanazokat a természeti erőforrásokat használják, legyen szó erdei bogyókról vagy épp a folyókban úszó halakról. Mind a medvék, mind az emberek hasonlóan reagáltak ezekre az erőforrásokra, ezek változásaira, vagyis párhuzamosan fejlődtek a környezetükkel. Az őslakosok táj- és természetismerete magában foglalja a grizzlik ismeretét és tiszteletét is, az azonban egyelőre nem világos, hogy a három régió elkülönüléséhez mi vezetett el, milyen apró különbségek adódnak, amelyek mind az emberek, mind a medvék számára is egyaránt fontosak.