Akár a kisebb-közepes vulkánkitörések is hozhatnak globális katasztrófát

 

Az Eyjafjallajökull hamufellege, amelynek köszönhetően Európában leállt a légi forgalom

A globális hatású vulkáni katasztrófákat hajlamosak vagyunk hollywoodi léptékűként elképzelni: maga a kitörés is kolosszális méretű kell legyen egy egész bolygót érintő katasztrófához. Azonban, míg a vulkánok nem sokat változtak a bolygónkon, mi magunk igen, többek közt abban, hogy hajlamosak vagyunk centralizálni az életünket meghatározó infrastruktúrát, s erre nem egyszer olyan helyszíneket találunk, ahol fennáll a vulkánkitörés veszélye. Ilyen esetben egy kisebb kitörés is megszakíthatja az adott infrastruktúra működését, ahogyan például 2010-ben az izlandi Eyjafjallajökull geológiai értelemben kis kitörése miatt is leállt a légi forgalom. E kitörés sokkal nagyobb gazdasági károkkal járt, mint a kb. százszor nagyobb erejű, ám kevésbé frekventált helyszínű Pinatubo-kitörés 1991-ben.

Míg egy hollywoodi filmekbe illő szupervulkáni kitörés rendkívül ritka esemény, a kis- és közepes erősségű vulkánkitörések egészen hétköznapiak. Sokkal valószínűbb, hogy egy viszonylag gyakori típusú esemény, akár időjárási, akár geológiai eredetű, súlyos hatású lesz valamilyen globális működésre, kereskedelemre, kommunikációra, közlekedésre.

A Cambridge-i Egyetem Létbiztonsági Kockázati Kutatóintézete (CSER) kutatói vezette csoport most olyan elemzést tett közzé, amelyben kimondottan az ehhez hasonló jellegű vulkáni katasztrófákat vizsgálták. Hét olyan „Achillesz-sarkat” találtak, ahol még egy kis kitörés is globális hatásokkal járna. 

Ilyen Taiwan, ahol a világ elektronikus csipjeinek zöme készül. Ha itt, a sziget északi csücskén, a főváros közelében lévő Tatun vulkáni csoportban kitörés kezdődne, az egy csapásra megbénítaná a világ technológiai- és autóiparát. Itt a legutóbbi kitörés csak néhány ezer éve volt. A következő kritikus hely a kínai-koreai határon fekvő Paektu (Baekdu) nevű vulkán környezete, a hegyen kb. 1100 éve volt az utolsó kitörés. Ha ma történne egy ilyen, az a kelet-ázsiai térség rendkívül nagy légi forgalmára mindenképp katasztrofális hatással lenne, de még a Japán-tenger hajóforgalmát is akadályozhatná.

A különösen kockázatos helyszínek, a szürke háromszögek az aktív vulkánokat jelölik. Sárga a tefra / hamuhullás, barna a tenger alatti csuszamlás, kék a cunami, zöld a lahar.

Szintén Ázsia, ám kissé délebbi a következő pont: a Luzoni-szoros, ahol rengeteg tenger alatti kábel fut, amelyektől függ számtalan ázsiai ország működése, s ahol a tengeri kereskedelmi hajóutak legnagyobb része is vezet. Egy 2006-os tenger alatti csuszamlás 9 kábelt szakított meg, s amelynek következtében pl. Hong Kong 80%-án nem volt internetkapcsolat. (Talán az elmúlt másfél év home office időszaka alatt megtanultuk, hogy az internet nemcsak a cuki cicás videókat jelenti – persze ez is fontos, hanem az életet, a munkát is.) A kábelek sérülését a globális pénzügyi piac is megérezte. A kábelszakadásokat 11 hajó 49 napi munkával tudta csak kijavítani.

Tovább is maradjunk még Ázsiában: a Malaka-szoroson hajózik át a világkereskedelem 40%-a, s a világ egyik legforgalmasabb légi útja is itt vezet. A szoros nyugati-déli fele, vagyis Szumátra és Jáva finoman szólva nem szegény robbanékony természetű vulkánokban. Egy közepes erősségű kitörés leállíthatná, illetve jelentősen késleltetné a globális kereskedelmet, és óriási gazdasági károkat okozna a régióban.

A Földközi-tenger vidéke a következő Achilles-sarok, itt szintén a globális kereskedelmi útvonal (Szuezi-csatorna) és a tenger alatti infokommunikációs kábelek tömege volna a fő érintettje egy kitörésnek. Számos olyan vulkán található itt, amely képes lenne globális zűrzavart okozni, pl. a Campi Flegrei, a Vezúv, vagy Szantorini, amelyek a tengeri kereskedelmi-kommunikációs problémákon túl természetesen az európai légtérzárat is feltehetően magukkal hoznák. A következő helyszín az Észak-Atlanti-óceán térsége, ahol a jól ismert, vagy kevésbé ismerős izlandi vulkánok tevékenysége lehet súlyos hatású. Csak a London-New York közti légi forgalom évi 3 millió főt érint, és nem csupán ezt állítaná le egy újabb robbanásos jellegű izlandi kitörés.

Súlyos helyzet állhatna elő egy, az USA északnyugati régiójában zajló kitörés miatt, pl. egy, a Mt. Rainier-en kialakult robbanásos kitörés kanadai és amerikai területeken is éreztetné a hatását, egy 5600 éve itt lezajlott kitörést modelleztek, ha ez a mai időkben történne, akkor az 7,63 billió dolláros kárt okozna egy 5 éves periódus alatt, csupán a légi hatásai révén.

A tenger alatti kommunikációs kábeleket már a 19. sz. közepén elkezdték kiépíteni, ekkor persze még csak távírókábelek futottak a világ egyre több helyén, így pl. az Atlanti-óceán alatt, vagy épp Nagy Britannia és India közt. A felvételen egy 1906-os építésű transz-atlanti kábel cornwalli beérkezése látható.

Ezek a számítások, modellezések arra hívják fel a figyelmet, hogy sokkal fontosabb volna a szinte lehetetlen szupervulkáni események helyett a nagyon is könnyen lehetséges eseményekre koncentrálni. Míg egy szupervulkáni kitöréssel szemben tehetetlenek lennénk, egy közepes erősségű kitörés hatásainak jelentős részét meg tudjuk előzni megfelelő felkészüléssel, ismerve a kockázatot, s azt, hogy egy viszonylag kicsiny kitörés helyi hatásai miként gyűrűzhetnek tova a globalizált világunk többi részére.

Ugyanolyan módon kellene megközelíteni ezeket a vulkáni helyzeteket, ahogy például a szélsőséges időjárás, az áradások vagy a földrengésveszély eseteit, ehhez gazdasági és mérnöki megoldásokra is szükség volna.