Afganisztán ásványkincsei

 

A napokban sajnos csak rossz hírek érkeznek a közép-ázsiai országból, és talán kevesen értik a hátterét annak, hogy miért is érdeklődtek korábban az oroszok, majd az amerikaiak is oly nagyon Afganisztán iránt. 

Arany, ezüst, réz, ólom, vas, cink, higany, lítium, drágakövek és féldrágakövek, ritkaföldfémek, márvány, halit, talkum, csillám csak néhány a sorból. Az egyiptomi fáraók lazúrkő kincsei e területről származnak, a megőrölt afgán kővel festett Michelangelo a Sixtus-kápolna falaira és mennyezetére, s a régészek szerint már mintegy 6500 éve tart e gyönyörű kék féldrágakő kitermelése. Pár évtizede azonban e bányák legnagyobb részének bevétele a tálibok kasszájába potyog.

Már az 1920-as években jelent meg szovjet tanulmány az ország ásványkincseiről, majd az 1960-70-es években szovjet geológusok és más földtani szakemberek százai végeztek felméréseket az ország területén. (Az USA véleménye ekkor az volt, hogy nincsenek jelentős ásványkincsei az országnak. Tévedtek.)

Ezekből a szovjet felmérésekből derültek ki Afganisztán valós ásványi vagyonának addig ismeretlen részletei. Talán nem véletlen, hogy 1979-ben a Szovjetunió lerohanta Afganisztánt – s láss csodát, 1980-tól már a szovjetek irányítják a bányászatot, az összes ásványkincs kinyerését az országban. Ekkor, egy mudzsahedin gerillatámadásnak köszönhetően véletlenül derült ki például az is, hogy a Kabul közeli Aynak rézvagyona nagy valószínűséggel a világ legnagyobbika.

A szovjetek aztán 1988-89-ben elhagyták az országot, ám túl sokáig nem kellett várni, 2001-ben következőként az USA érkezett, s a korábbi hiányosságokból tanulva immáron geológusokkal együtt. 

Az ország nemcsak gazdag ásványi vagyonnal rendelkezik, hanem földrajzi elhelyezkedése okán ezt könnyen exportálhatná a közeli feltörekvő kínai és indiai piacokra, s közben maga az ország, megfelelő politikai berendezkedéssel könnyedén átkerülhetne a legszegényebbek közül a jól prosperálók közé.

A kínaiak már a spájzban vannak: a legnagyobb réztelep kiaknázásában egy kínai konzorcium is részt vesz, a bányavidéken barakkokat emeltek s bekerítették ezeket. A réz árának esése vette csak el a kínaiak kedvét az itteni munkától.

Az ország geológiai felépítése rendkívül komplex. Kőzetei az archaikumtól kezdődően szinte teljes időrendi sorozatban nyúlnak egyre közelebb a jelenhez, s a Himalája nyugati végében fekvő terület tektonikai szempontból is igen izgalmas helyen van. A terület számos, különböző geológiai múltú kéregtömbből épül fel, ezeket törésrendszerek választják el egymástól, és a Jura végétől kezdtek a mai formájukká összeállni. Ez az összetettség felel azért, hogy jelenleg mintegy 1400 ásványi előfordulást ismernek az ország területén.

Az afgán rézöv legismertebb telepe, az Aynak mintegy két évezrede bányászott, és a szovjet felmérések (ezt mélyfúrásokkal is kiegészítették) alapján hatalmas mennyiségű, nagy koncentrációjú rézérc fekszik itt, és két ezzel szomszédos telepen. E három jól ismert telepen túl 35 további rézelőfordulás tartozik e rézövhöz,a szovjet becslések szerint ennek harmada elérhető külszíni fejtésben. Szintén jelentős arányban külszínen elérhető vasérctelepei vannak az országnak, s összességében közép-keleti szinten Afganisztán rendelkezik a legnagyobb vasércmennyiséggel, de világszinten is igen fontos tényező lehetne.Jelentős lehet a krómérc előfordulása is, ez esetben a már ismertek mellett számos feltételezett lelőhely még feltárásra vár a geológiai adottságok (ofiolit) alapján.

Fehér márvány, sok más ásványkincshez hasonlóan kiváló minőségű

Nemesfémek: legnagyobb részben arany, kis részben ezüst összesen 93 előfordulásból ismert, ám a geológiai alapok megvannak a platinacsoport elemeihez is, de ez még feltárásra vár. Az ország nagyon rosszul feltárt déli része a szomszédos pakisztáni-iráni területek geológiai ismeretei alapján valószínűsíthetően szintén rejthetnek aranyat.

Számos olyan ipari felhasználású ásvánnyal is rendelkezik az ország, amelyek ugyan olcsóbbak a fémeknél, de a folyamatos ellátást biztosítani képes bányák kiegyensúlyozott árakkal rendkívül fontos piaci szereplővé tennék az országot, hatalmas lehetőségeket rejt magában ez az ágazat is. Például ilyen a fluorpát, amely a műanyagiparban nélkülözhetetlen, vagy a barit, amely pl. a kerámiaiparban hasznosítható. Emellett hatalmas és kiváló minőségű díszítőkő-vagyonnal is rendelkezik az ország, nemcsak a klasszikus hófehér márvány, hanem aranysárga, zöld, vörös, fekete színek is megtalálhatóak. Építőkövek és építészeti alapanyagok tekintetében is igen jól áll Afganisztán.

Miket fedeztek még fel az országban? Ón, volfrám az ország nyugati és délkeleti részén található, és higany, molibdén, alumínium, ritkaföldfémek, illetve nem igazán jól feltárt uránérc-előfordulás is ismert.

A lazúrkő ilyen környezetben "terem", a rendkívüli terepviszonyokat jól tükrözi a kép alján gyalogló férfi, a hátára erősített lazúrkő tömbbel.

 A lazúrkő szempontjából Afganisztán világelső, az ország északkeleti részén, a Hindukus hegyei közt, archaikumi kőzetben található a világ legjobb minőségű lazúrköve. Ezzel díszítették például Tutanhamon aranymaszkját (a szem körüli régióban), s porrá őrölve az ultramarin nevű rendkívül drága festékanyag alapja volt (lásd: Sixtus-kápolna). A kőnek az ókorban rituális jelentőséget tulajdoníthattak, ennek is köszönhető, hogy már sok ezer éve és igen nagy távolságokra kereskedtek vele. A kő kitermelése az évezredek alatt nem sokat változott, bár a korábban alkalmazott tűzzel repesztést mára dinamit váltotta fel. A bányák olyan elképesztően nehezen megközelíthető helyen vannak, hogy a terület még a szovjet megszállás alatt is a nacionalista ellenállók kezén maradt, ennek köszönhető, hogy a kitermelésből származó bevétel is őket gazdagította (ma is a táliboké a hasznon).

Ne feledkezzünk meg a féldrágakő lazúrkő mellett a valódi drágakövekről sem: 73 bánya és ismert előfordulás található, amelyekben többek közt rubin, smaragd, turmalin, akvamarin, ametiszt és topáz van.

Utoljára maradt a modern életünk szempontjából legfontosabb s legértékesebb kincs: a lítium. A Pentagon egyszerűen csak a lítium Szaúd Arábiájaként emlegette Afganisztánt, olyan hatalmas mennyiségben található az országban a klímaváltozást ellensúlyozó lépéseinkben létfontosságú elem.

Mi lesz ezekkel az ásványkincsekkel? Ami hozzáférhető különösebb technikai bravúr nélkül (vagyis az eddig használ módszerekkel bányászható), azt valószínűleg továbbra is kinyerik majd az átalakuló országban. Az kérdés, hogy az oroszokkal milyen viszonyt fog majd kiépíteni az új hatalom, s kérdés az is, hogy például Kína befolyással lehet-e mondjuk a lítium vagy a réz kinyerésére. Az valószínű, hogy továbbra sem azok fognak meggazdagodni e kincsekből, akik a birtokosai – vagyis az afgán nép.