Milyen klímaviszonyok befolyásolták az emberi evolúciót Afrikában?

 

Az ember evolúciójához kétségkívül hozzájárult a klíma alakulása, annak különböző változásai. A jelenleg leginkább elfogadott nézet szerint a jégkorszakokkal és interglaciálisokkal összefüggő változások hajtották fajukat és elődeit a mai útjára. Egy új kutatás azonban megkérdőjelezi ezt, és bár a klíma marad így is a hajtóerő, a jégkorszakok helyett más fő motívumot helyez előtérbe a kutatócsoport.

A Max Planck Emberi Történettudományi Intézet szakemberei és egy nemzetközi kutatócsoport, Dr Stefanie Kaboth-Bahr vezetésével egy, az El Niño-hoz hasonló jellegű klímamintázatot fedezett fel, amely az elmúlt 620 ezer évben a szubszaharai Afrika környezeti változásait befolyásolta. Ennek segítségével a kutatócsoport új klimatikus keretek közé helyezhette az emberi evolúció történetének e szakaszát.

A kutatók 11, az elmúlt 620 ezer évi afrikai klímaarchívumot vizsgáltak meg és fésülték egybe azok adatait, így olyan átfogó képet kaptak, amelyben kirajzolódott, hogy hol és mikor uralták a száraz vagy épp nedves időszakok Afrika szubszaharai részét. Egy nyugat-kelet közti váltakozást mutató mintázatot találtak, nagyon hasonlót ahhoz, amilyet az El Niño, a fekete kontinens csapadékviszonyait meghatározva ma is okoz. Az Egyenlítő vidéki klímaviszonyok határozták meg, hogy a növényzet és az emlősök fejlődését és terjedését Afrika keleti és nyugati felén, és ez olyan stabil, erőforrásokban gazdag határrégiót alakított ki, amely a korai modern ember számára is igen fontos volt.

A Walker-körforgás sematikus rajza olyan fázisban, amikor se El Nino se La Nina  nem befolyásolja.

A kutatók szerint az ún. Walker-körforgás lehetett az az ok, amely a csapadékviszonyokat meghatározta Afrikában. A Walker-körforgás a légköri áramlási rendszer, amelyben zonális (vagyis a szélességi öveket követő irányú) légköri körforgásban a nedves és a száraz területek váltakoznak annak köszönhetően, hogy leszálló vagy felszálló áramlat uralja-e az adott területet. E területek elhelyezkedése eltér.

Az adatelemzések szerint Afrika keleti és nyugati területe közt a száraz/nedves időszakok kb. 100 ezer évente váltakoztak, s mindegyik ilyen váltás jelentős flóra- és faunaátalakulással is járt, s ezek voltak az egyes növény- és állatfajok elterjedését serkentő vagy épp korlátozó tényezők.

Bár a klíma váltakozása nyilvánvalóan nem az egyetlen dolog volt, ami az ember evolúcióját meghatározta, azonban a feltárt adatok betekintést nyújtanak abba a környezetbe, amelyben elődeink fejlődtek.
Emellett számos, a mai Afrika egész területén elterjedt emlős jelenlegi élőhelyeit ez a klímamintázat magyarázza, és az evolúciótörténetük arról a száraz-nedves / nyugat-kelet váltakozásról vall, amely a kutatásban most feltárult. Ezek az állatok őrzik azon környezeti körülmények hagyta jegyeket, amelyek közt az ember is fejlődött.

A Ngorongoro rengeteg állatnak ad otthont, azonban a klímaváltozás hatására igen szárazzá válik, átalakul a növényzete, csökken a biodiverzitása, és visszatérő betegségek sújtják, amelyek az egész törékeny ökoszisztémát veszélyeztetik.

Az átmeneti ökológiai régiók jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. E területek azok, ahol a különböző típusú régiók találkoznak, a hozzájuk tartozó fajok is keverednek. A klímamintázat, amelyet feltártak, a száraz-nedves időszakok váltakozása révén olyan átmeneti zónákat hozott létre, amelyekben pl. a füves és az erdős térségek találkoznak. Ezek a stabil átmeneti zónák erőforrásokban igen gazdagok voltak, és valószínűleg az emberelődök számára is különös jelentőségük lehetett, ahogy számos más állatfaj számára is. Afrika belső térségeire az a feladat hárulhatott a kutatók véleménye szerint, hogy a népességünk folyamatosságát biztosítsa. A korai emberek hagyta régészeti leletek Afrika-szerte megtalálhatóak, ám számos újítás, találmány felbukkant majd eltűnt, s ugyanazokat a dolgokat többször, több helyen is feltalálták elődeink. Ez arra utal, hogy a populációink duzzadó majd összeomló mintázatot követtek, hasonló fűrészfog jellegű váltakozást mutattak, mint a klíma. Azonban az átmeneti régiókban folyamatosan jelen lehetett az ember akkor is, ha egyes helyekről időnként kihalt.

Az új klímaadatok alapján a változások, az állandóság és a kihalások mintázatát átértékelve az emberiség régmúltjába is új betekintést kaphatunk. Elődeink nem voltak tehetetlenek a klíma váltakozása közepette, ám az élőhelyek váltakozásai bizonyára hatottak az ember populációinak szerkezetére, és ezzel végül az evolúciónkat meghatározó géncserékre is.

A kutatásról elvileg a PNAS eheti számában lehet olvasni, ám a cikk linkje június 1-jén még nem aktív, így valószínűleg később jelenik csak meg.