Ismerd meg ellenségeid szagát!

A kísérletekben részt vett hangya- és pókfajok, a mérce 1mm.

Sokan sokféle módszerrel (pl- rovarirtók, riasztó növényi szagok) igyekeznek távol tartani a pókokat a lakásuktól, ám e módszerek elsöprő többségükben teljesen hatástalanok. Lehet azonban természetes módszert is keresni, egy kanadai kutatócsoport egy e körbe tartozó módszert tárt fel.
Az ember szerint póktaszító illatanyagok helyett vannak olyanok, amelyekre válaszul valóban hátat fordítanak a nyolclábúak: egyes hangyafajokra jellemző feromonok.
A kanadai kutatók azt feltételezték, hogy a pókok nem építik oda a hálóikat, ahol a rájuk vadászó hangyák élnek, vagyis igyekeznek elkerülni a rájuk természetes veszélyt jelentő helyeket, a  Morebilus plagusius nevű pókfajról ismert, hogy kerüli a hangyaszagú sziklákat, amikor búvóhelyet keres.
E feltételezést vizsgálatokkal igyekeztek alátámasztani, ehhez három hangyafajt választottak ki: európai tűzhangya (Myrmica rubra), fekete hangya (Lasius niger), és az amerikai Camponotus modoc egyedeivel végeztek kísérleteket. Mindegyik hangya dolgozóinak útvonalára olyan speciális itatóspapírt tettek, amely magába szívta az állatok hagyta illatanyagokat. Az így hangyaszagúvá tett papírokat azután megmutatták pókoknak: nagy faggyúpók (Steatoda grossa) és a Latrodectus hesperus nevű özvegyfaj, a réti zugpók (Eratigena agrestis) és a koronás keresztespók (Araneus diadematus) egyedeinek. E fajok mindegyike igen gyakori észak-amerikai emberi építmények közelében, s mindegyik állatot vadon fogták be.

A hangyafajoktól gyűjtött szagminták közül az európai tűzhangya szaga volt riasztó hatással a pókokra, a másik két hangyafaj szagára nem igazán reagáltak (csak statisztikailag elhanyagolható mértékben), és minél több dolgozó szagnyomát tartalmazta a papír, annál erősebb riasztó hatása is volt. Mindegyik pókfajnál fellépett ez a hatás, ám a koronás kereszteseket csak elhanyagolható mértékben zavarta a hangyaszag, a másik három pókra jelentős hatása volt. A kutatók erre többféle lehetséges magyarázatot is találtak.
A hangyákat a tömegük szerint azonos mennyiségekben használták fel a szagnyomot hagyó kísérleti szakaszban, azt feltételezve, hogy a kisebb hangya kevesebb szaganyagot hagy – azonban nem biztos, hogy ez valóban így is van. Elképzelhető, hogy az apróbb termetű tűzhangya a termetéhez képest nagyobb mennyiség feromont bocsát ki, így ezzel jelentősebb szagnyomot hagyott a papíron, s ez riasztotta fokozottabb mértékben a pókokat.
Az európai tűzhangya, amely inváziós faj Észak-Amerikában, ott sokkal nagyobb telepeket alkotva él, és jóval agresszívebb vadász, mint európai őshazájában, ezzel a helyi pókállományt megtanította arra, hogy kerülje e hangyák illatanyagát.
Arra a három pókfajra hat így a hangya szaga, amelyek osztoznak a hangya élőhelyén, vagyis talajközeli lakók. A koronás keresztes a magasban szövi a hálóit és nem igazán van esélye találkozni a tűzhangyákkal, így nem nagyon volt lehetősége megtanulni sem, hogy veszélyt jelenthet.

Az ugyan egyelőre nem világos, hogy milyen összetevő lehet az európai tűzhangya feromonjai közt, amely taszító hatású a pókra nézve, nem is igazán ismerjük a hangyaferomon összetevőit, azonban a hatás igen figyelemreméltó. Ha sikerül majd azonosítani e szaganyagot, és annak szintetikus változatát elkészíteni, akkor olyan pókriasztó szert kaphatnak az ezt igénylő emberek, amellyel környezetbarát módon lehet a nemkívánatos lakótársaktól megszabadulni.