Rakétaszondás kísérletet végez a NASA
A Wallops Légibázisról rendszeresen küldenek fel rakétaszondákat is, amelyek nem valamilyen űreszközt juttatnak a világűrbe, hanem különböző méréseket, kísérleteket végeznek útjuk során. Egy ilyen eseményre kerül sor a jelenlegi tervek szerint 2021-05-08-án helyi időben este, 20:02-kor, magyar időben már 9-én éjjel 02:02-kor. Ha az időjárás közbeszól, akkor még kb. két hét van a kísérlet végrehajtására.
A
kísérlethez egy Black Brant II. rakétaszondát használnak, és az
USA keleti partvidékéről lehet majd megfigyelni a látványosságot.
A KINET-X nevű kísérlet (kinetikus léptékű energia- és
lendülettranszport kísérlet) 350-400
kilométeres magasságában zajlik majd, és azt vizsgálja, hogy
miként adódik át a lendület és az energia az űr különböző
mágnesesen összekapcsolódó régiói közt. Az ilyen jellegű
transzportra példa lehet a sarki fény, vagy talán még érdekesebb
példa a Jupiter Io nevű holdjával való kapcsolata. A sarki fény
esetében az elektronok, amelyek a földi űrbéli környezetben,
vagy épp a napszélben vannak, viszonylag kis energiájúak, viszont
magát a sarki fényt már nagyenergiás elektronok hozzák létre.
Vajon miként nő meg az elektronok energiája? A Jupiter-Io közti
kapcsolatról tudjuk, hogy az Io vulkánjaiból kiáramló gázok és
a Jupiter elektromágneses környezete közti kölcsönhatások
befolyásolják a Jupiter sarki fényét. A rakétaszondás kísérlet
az Io-t utánozza le, kicsiben.
A rakéta két báriumgőz-felhőt
bocsát majd ki, ezek megzavarják a mágneses mezőt, és
feltételezhetően energetizálják majd az elektronokat itt. Mivel
az egészen egyszerű kísérlet kiindulási adatai ismertek, így az
elektronok energiafelvételét ki lehet számítani ezek
segítségével. Nem kizárt, hogy a kísérlet hatására egy kis
léptékű, sarkifény-jellegű kibocsátást is lehet majd észlelni.
Az energetizált elektronokat helyben, közvetlenül mérik majd meg,
emellett egy repülőgépre szerelt speciális kamera is segíti a
folyamatok megfigyelését.
A kísérlet során a rakétaszonda 7 elkülönült szállítmányt visz magával, ezekből 5 mérőműszer, ezekkel különböző nézőpontokból lehet majd megfigyelni a báriumgőz okozta zavarokat és folyamatokat. Ezekből négy kisebb, kb. 2 literes üdítős palack méretű eszköz azt a környezetet vizsgálja meg, amelyben a báriumgőz okozta zavarok áthaladnak.
Maga a báriumgőz, amely egyébként a környezetre, emberekre nem káros, ez esetben nem fog olyan látványosan színes felleget formálni, amelyet a Wallopsról indított hasonló rakétaszondás kísérleteknél megszokhattak a helyiek. A gőzöket a rakéta indítása után 9:30-10 perccel bocsátja majd ki az eszköz az Atlanti-óceán felett, Bermudától kicsit északra.
A kísérlet helyi időben alkonyat után zajlik, ugyanis a megfigyeléshez az szükséges, hogy a felszínen már ne süssön a nap, a kísérlet magasságában pedig még igen.
Amint a kibocsátott báriumgőz a napfény UV-sugárzásával kapcsolatba lép, gyorsan ionizálódik, s az ionizált gőz lilás árnyalatot vesz fel. Közvetlenül a kibocsátás után a gömb alakú felhő még türkiz és lila keveréke, ám ez az állapot maximum fél percig tart, addigra a felhő nem ionizált összetevője eloszlik. A felleg ionizált része viszont össze fog kapcsolódni a mágneses erővonalakkal, s ezekkel párhuzamos irányban szóródik szét, vagyis megnyúlik majd. Az Atlanti-térség e régiójában a mágneses erővonalak kb. 45 fokos szöget zárnak be a horizonttal, így a lila felleg inkább valamiféle rövid csíkra, mint felhőre fog hasonlítani. A felhő nem ionizált része nem kötődik a mágneses erővonalakhoz, így mindenféle irányban képes terjedni, ennek köszönhetően viszont túl gyorsan eloszlik majd ahhoz, hogy szabad szemmel követni lehessen az alakulását.
Az emberi szem sötétben nem túl jó a lila árnyalatok érzékelésében, így az átlagos megfigyelő számára nem nyújt majd nagy élményt a kísérlet, szemben a korábbi, más nyomjelző színeket használó kísérletekkel szemben. Az események élő közvetítésébe viszont becsatlakozhatunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése