Plinius mentőakciójának tisztje lehetett az egyik herculaneumi halott

 

79-ben a Vezúv legendás kitörésekor idősebb Plinius volt a Misenumban állomásozó flotta parancsnoka, mintegy 30 kilométerre a Vezúv kráterétől, a Nápolyi-öböl legtávolabbi pontján tartózkodott. A kitörést meglátva egy barátja segítségkérését követően elrendelte a flotta hajóinak részvételét a partvidéken élő gazdag polgárok kimentésében. A körülmények utólagos ismeretében persze nem sok esélye volt a sikerre.

Még az 1980-as években egy egykori katona maradványait is sikerült feltárni Herculaneum egykori partján a mintegy 300 itt elhunyt menekült között. A férfi arccal előre a földre esett, kezeit az esést tompító mozdulattal maga előtt tartotta. A felfedezése óta úgy hitték, egyszerű közkatonáról van szó, nemrégiben azonban új vizsgálatok révén olyan jelek bukkantak fel, amelyek szerint az illető Plinius egyik tisztje volt, aki a mentőakcióban is részt vett.

A régészek mintegy 40 év után tértek vissza a herculaneumi partra, folytatni az 1980-as évek feltárásait, és megóvni a korábbi munkálatok eredményét. Cél az is, hogy teljes egészében feltárják a papiruszok villája nevű pazar épületegyüttestől a partig vezető utat. A feltárásokat vezető Francesco Sirano nyilatkozata szerint a vértezetével, fegyverével s egy hátizsákszerűséggel megtalált férfi fontosabb feladatokat láthatott el, mint egy közkatona: a Plinius által elrendelt mentőakcióban résztvevő flotta egyik tisztje volt, aki a parti raktárakban várakozó menekültekhez igyekezett – ám sosem érte el célját, a Vezúv vele is végzett.

Herculaneum kincsei különböznek (a kitörés eltérő hatásai miatt) a Pompeiiben megtaláltaktól, itt számos szerves anyag is fennmaradt, pl. szövetek, bútorok. A 26-os sorszámú áldozat, vagyis a szóban forgó tiszt hátizsákjában kisebb ácsszerszámok voltak, a bőröve ezüsttel és arannyal ékesített volt. Az öv tartotta a kardját, amelynek mívesen megmunkált, elefántcsont markolati dísze volt. A férfi teste mellett pénzt is találtak: 12 ezüst és 2 arany dénárt, ez az összeg nagyjából a korabeli testőrgárda (praetorianus) tagjának havi zsoldja volt. Az elemzések szerint az öv díszítőelemein oroszlánt és kerubot lehetett felismerni

A férfi csontjának vizsgálatai szerint 40-45 éves lehetett, aki jó egészségnek és jó fizikumnak örvendett életében, kérdés volt azonban, hogy mely egységhez tartozó katonáról van szó. Mivel Herculaneumban nem volt nyoma katonai jelenlétnek, csak két lehetőség maradt: vagy a testőrséghez tartozott, vagy a misenumi flottához. A dokumentumok szerint bár járt a testőrség a Nápolyi-öböl településein az első században, azonban mindig valamiféle speciális feladathoz kötötten jelentek csak meg itt a praetorianus tagjai, s a kitörés idejéről ilyesmiről nincs tudomásunk.

Két tényező is támogatja azt, hogy a katona a flotta lehetetlen mentési feladattal megbízott tisztje lehetett.
Egyrészt a fegyverzetének gazdagsága nagyon emlékeztet egy olyan tisztére, akinek a maradványait Pompeii közelében tárták fel 1900-ban, s aki feltehetően igen magas rangú (akár admirálisi rangú) tiszt lehetett idősebb Plinius flottájában. A másik ok a hátizsákjában talált szerszámok miatti, ugyanis ilyet a római hadihajókon igen fontos mérnöki feladatot ellátó tisztek, a faber navalis, kb. hajóács tisztséget viselők hordoztak magukkal. Magát a testet egy hadihajó maradványaihoz közel tárták fel.
Az nem világos, hogy a flottának a mentőakció során sikerült-e kimentenie a Nápolyi-öböl partvidékének lakóit, illetve hányat menthettek ki, ha igen. 

Herculaneum partján mintegy 2 kilométer hosszúságú területen kezdenek új ásatásokba ebben a hónapban, ezzel pedig feltehetően számos új információ is napvilágot láthat majd a végzetes kitörést követő eseményekről. Az 1980-as évek óta eltelt évtizedek a régiDNS vizsgálatával is hatalmas fejlődést hoztak, így a régészek e módszerrel is szeretnének további értékes adatot kinyerni az itteni emberi maradványokból.