Melyik emlékező módszer hatékonyabb?

 

Ha valakinek igen sok tényt kell megtanulnia, nem árt, ha van egy jól működő memóriacsapdája, amellyel magába zárhatja, és szükség esetén bármikor előhívhatja a kívánt adatot. Bár ma már bármilyen adatot könnyen megtalálhatunk akár könyvben, akár egy kis internetes kereséssel, egy sebész a műtét közepén mégse állhat neki anatómiai atlaszt lapozgatni. A nyugati oktatásból szinte teljesen eltűntek a memóriafeladatok, pedig nem árt, ha megtanuljuk jól rögzíteni a tudni valókat. Milyen módszerrel érdemes tanulni? Egy ausztrál kutatócsoport a helyi őslakosok, illetve az ókori görögök által használt módszert hasonlította össze.

A kutatók abból indultak ki, hogy egy modern orvostanhallgatónak a teljes tudása megszerzéséhez hasonló tanulási folyamaton kell keresztülmennie, mint egy ausztrál őslakos gyereknek a felnőtté válásáig, vagy amíg a törzs vénei közé kerülhet. Eleinte csak átfogó képet kap a világról, ám egyre több, egymásra épült részletre kell emlékeznie, majd specializálódnak a feladatai.

A törzs véneit nem a koruk, hanem az általuk évtizedek során megőrzött tudás miatt kellett tisztelni, nélkülük az információ elveszett volna, ők voltak a "könyvtár".

Az ókori görögök módszerét ma memóriapalota néven emlegetik, a lényege az, hogy az egyes, megjegyezni kívánt adatokat egy képzeletbeli épület egyes szobáiba helyezi el az ember és valamilyen szokatlan, érzelmi vagy érzékszervi dologhoz köti; az alapja pedig az, hogy a térbeli memóriánk az evolúció során igen hatékonnyá alakult (szemben az összefüggéstelen dolgok listáinak megjegyzésével).
Az őslakosok módszere nem tér el ettől gyökeresen, azonban a memóriaelemeket nem épületben, hanem a tájban helyezi el, ám a különleges, hely-szó asszociációkat megtoldja még egy-egy történettel is, amely mintegy körbejárja, elmagyarázza a megtanulandó tényt. (E módszert kiegészíthetik a művészeti alkotásaikkal, sziklarajzokkal, vagy épp táncokkal is.) A módszer segítségével az őslakosok 50 ezer éve sikeresen élnek Ausztráliában, és őrzik kulturális hagyományaikat, természeti tudásukat, történeteiket.

Az ismeretek precíz átvétele és megtanulása élet-halál kérdése volt.

Az ausztrál kutatók helyi orvosi, ill. egyéb egészségügyi képzést frissen megkezdő, első éves egyetemi hallgatókat vontak be a kísérletekbe, három részre osztva őket: az első egyharmaduk a görög, a második egyharmaduk az őslakos módszert használva, a harmadik egyharmaduk pedig memóriasegítő módszer nélkül kellett megtanuljon egy listát, amelyen lepkék nevei szerepeltek.

A feladat első részében a listát előképzés nélkül, 10 perces memorizálással kellett megtanulniuk, majd kis idő múlva számot adtak a megtanultakról, s mindenkinél lejegyezték, mennyi lepkenevet tudott visszaidézni.
Ezt követően az adott csoport tagjainak bemutatták a számukra kiválasztott memóriasegítő módszert (ebből a harmadik csoport kimaradt), az őslakos módszert az egyetem parkjának egy részletén, annak bejárásával tanulhatták meg a hallgatók. A módszer megismerése után visszakapták a listát, és a megismert módszer segítségével (a harmadik csoportnak minden módszer nélkül) kellett megtanulniuk.
A tanulási periódust természetesen a megtanultak előhívása követte, ezt különböző időpontokban, több alkalommal is elvégezték, s összevetették az új eredményeket az első, még módszer nélküli tanulás eredményeivel. Ekkor derült ki, hogy az őslakos módszerrel tanulók közt háromszor annyian tudták a lepkék neveit hibátlanul visszaidézni, mint első körben, a görög módszer megduplázta az első kör eredményét, a módszer nélküli újra tanulás pedig másfélszeres teljesítménynövekedést eredményezett.

A táncok is segíthették a tanultak rögzülését

A kísérlet eredménye egyrészt segítséget jelenthet ahhoz, hogy milyen tanulási, memorizálási módszert érdemes a hallgatóknak bemutatni a hatékonyabb tanulmányok érdekében, másrészt arra is rámutat, mennyire kiválóan működött az őslakosok információ-átadási módszere, s így a kulturális hagyományaik talán még nagyobb értékűvé válhatnak. Az ausztrál őslakosok történeteiben sok ezer éves események őrződtek meg, amelyek hitelességét nem minden kutató ismeri el, ám a most elvégzett egészen egyszerű kísérlet is arra utal, hogy meglehetősen hatékony volt az információ átadása.