Amikor a nyúl viszi a puskát

 

A tengeri csillagok tengeri sünökkel táplálkoznak, normális esetben. Egy új kutatásban azonban olyan eseteket tártak fel, amelyek során megfordultak a szerepek: a sünök a csillagokból csíptek ki darabokat.

Jeff Clements, a kutatás vezetője a Crossaster papposus nevű tengeri csillagot vizsgálta a svéd Kristineberg Tengerkutató Központban. Egy esetben egy akváriumból kis időre ki kellett venni az egyik csillagot, és mivel máshol nem volt hely, a Strongylocentrotus droebachiensi nevű tengeri sünök 80 egyedet számláló akváriumába tette át abban a hiszemben, hogy semmi gond nem lesz, hisz ez a csillag ezen sünök ismert ragadozója.
A sünök ekkor már második hete nem ettek.

Másnap, amint a kutató visszatért a laborba, először nem is látta meg a csillagot, csak valami kis vöröslő foltot, olyannyira ellepték a sünök az akvárium egyik sarkában. Lefejtette a sünöket, és kiderült, hogy a csillagból gyakorlatilag nagy darabokat szaggattak ki (lásd a nyitóképen)...

Miután kiderült, hogy ezt a különös viselkedést eddig soha senki nem dokumentálta még, ezért Clements és kutatótársai elhatározták, hogy tesztnek vetik alá az állatokat, hogy kiderüljön, mi is történt a ragadozó-zsákmány szerepcsere során.

Ahogy teltek a percek, egyre több sün lepte el a csillag karjait.

 A következő zajlott: Alig két perccel aztán, hogy a csillagot a sünök közé tették, először egyetlen sün odamerészkedett a csillaghoz, körbetapogatta, majd rácsimpaszkodott annak egyik karja végére. A többi sün is követte ezt, hamarosan beborították a csillag mindegyik karját. A kutatók egy óra elteltével leszedték a sünöket a csillagokról, és ekkor már jól láthatóan hiányosak voltak annak a karjai, a sünök lerágcsálták a karok végeit, az ott lévő fényérzékelő és más érzékszervi régiókkal együtt. A vizsgálatok alapján a sünök meg is ették a lerágott darabokat.

A második tesztelt csillag már védekezett, elhúzta a karjait a sün érintésekor, és kissé odébb is sétált, így ez az egyed sokkal kevesebb sérüléssel megúszta, mint az első tesztalany.

Ha a tengeri sün a csillag karvégein lévő érzékszerveket rágja le elsőnek, akkor ezzel a csillagot hatástalanítja is, az érzékszervei nélkül az nem tud védekezni sem. Elképzelhető, hogy a sünök önvédelemből csipkedték le a csillag karvégeit? Lehet azonban, hogy a sünök éhsége volt a fő mozgatórugó. Egy másik kísérletben egyes tengeri sünök éhezés esetén kannibalizmusra is vetemedtek, illetve igen találékony módon oldották meg a táplálkozásukat, ha zsúfoltan helyezték el őket, és kevés élelem állt rendelkezésükre.

A második tesztalany elhúzkodta a karjait a tengeri sün érintésére

A felfedezés nem minden szempontból meglepő: találtak már olyan vadon élő tengeri sünöket, amelyek emésztőrendszeréből tengeri csillag darabkák kerültek elő, ezt azonban korábban dögevésnek tudták be. Most a kísérletek azt bizonyították, hogy élő csillagra támadnak rá a sünök.
Ha ez a természetben is így zajlik, akkor annak a kelp-erdők ökoszisztémáira is hatása van: amennyiben a sünök bármit megesznek, amihez hozzájutnak, így könnyű feladat megőrizni a létszámukat, más fajok kárára is. Amennyiben mindent megesznek maguk körül, ezzel a kelp-erdők regenerációját is jelentősen lelassítják. (A tengeri sünök egyébként képesek a kelp-erdőket is tarra rágni.) Persze ezt az elképzelést az igazolná csak, ha a természetben is megfigyelnék a most laborban leírt viselkedést. Erre pont azok a „tengeri sün pusztaság” névvel emlegetett területek lehetnek alkalmasak, amelyeken a sünök már megették az egyébként preferált táplálékutat, a kelpet.

Kérdés, hogy miként is tudnak csoportosan rátámadni a csillagra a sünök? A sün központi idegrendszer nélküli állat, nem igazán lehet képes összehangolt támadásra. A kutatók szerint a titok a különféle kémiai jelekben rejlik. Amikor az első sün elkezd enni, az ekkor kibocsátott vegyi anyagokat érzékeli a többi sün, és ez vonzza őket a csillaghoz, ahol aztán maguk is táplálkozni kezdenek. Clements további kísérleteket is tervez, amelyekben a sünök éhségét és egyedszámát változtatja majd (mivel feltehetően ennek volt köszönhető a különös megfigyelés), hogy kiderüljön, mi váltja ki azt, hogy a ragadozójukra támadnak a zsákmányállatok.