Nem oly rég még lehetett a Marsnak működő vulkánja

 

A Cerberus Fossae egyik hasadéka

A marsi vulkanizmus döntő része a régmúltban zajlott, 3-4 milliárd évvel ezelőtt, eddig sejthető volt, hogy a geológiai közelmúltban is volt még aktivitás, néhány millió éves kitörés nyomait is ismerjük, de jelenkori aktivitásról nem tudunk. Egy amerikai kutatócsoport a Mars körül keringő műholdak adatai alapján azonban úgy véli, hogy az Elysium Planitia területén egészen közeli múltban, kb. 53 ezer (!!!) éve is zajlott robbanásos vulkánkitörés.

Az Elysium Planitia területén számos relatíve fiatal vulkáni nyom található, 2,5-500 millió éves hasadék eredetű lávaárak nyomait, illetve láva-víz találkozásból született piroklasztárak lerakódásait lehet felfedezni. A Cerberus Fossae (ez egy hasadékrendszer) az egyik kiemelt helyszín, ahol egy kb. akkora területen, mint Washington D.C. friss, robbanásos eredetű, sötét színű, piroxénben gazdag kőzeteket látni, és a kutatók erről vélekednek úgy, hogy az igen közeli geológiai múltban született.

Az Elysium Planitia területe, rajta bal alsó részen az InSight szonda, jobbra középütt a fehér négyszög jelzi a most vizsgált terület helyét.

A CFmu nevet kapott terület (térképen) egyik kisebb hasadékot öleli körbe, s jól elkülöníthetően sötétebb a környezeténél az a réteg, amelyet a kutatók a robbanásos kitörés termékének tartanak. Egyébként a Cerberus Fossae az a területe is a Marsnak, ahonnan az InSight szeizmográfja két erősebb marsrengést is detektált, azonban ezek megjelenésére a helyszín hasadékrendszere miatt előre számítottak is az InSight irányítói, s itt gyakoriak a sziklaomlások is, e két dolog pedig összefügghet. Egyik, e rengéseken végzett kutatás azonban arra jutott, hogy e két rengés akár magmamozgás jele is lehet.

Milyen adatokból tudtak dolgozni most a kutatók? Egyrészt megvizsgálták a terület korát a szokásos becsapódási kráter elemzéses módszerrel, az MRO nagy felbontású felvételei segítségével, másrészt pedig elemezték a lerakódás és a környezete ásványtani jellemzőit spektroszkópiai módszerekkel. Különböző felszíni alakzatok segítségével meghatározták a korábbi lávaárakra lerakódott, piroklasztnak tartott réteg vastagságát is.

A terültet kora 53-250 ezer éves közt lehet, vagyis a lehetséges legfiatalabb vulkánkitörés legalább 53 ezer éve történhetett. A lerakódás közelében látható Zunil-kráter maga is fiatal, kb. 0,1-1 millió éves csupán.

A CFmu hasadéka, s a mellette kétoldalt elhelyezkedő sötét, kitörésből eredő réteg. Jobb alsó részen a Zunil-kráter (10,26 km átmérőjű)

A CFmu nagyon hasonlít a Hold és a Merkúr felszínén talált piroklaszt-lerakódásokhoz, és biztosan nem a szélnek köszönhető, mivel a hasadék mindkét oldalán látható (a szél okozta nyomok egyik oldalon halmozódnak, a fentebb linkelt térképen ezeket jól láthatjuk), ráadásul szimmetrikusan.
A lerakódás rendkívül fiatal, és amennyiben valóban piroklaszt, akkor ez lehet a Mars legfiatalabb vulkáni működésének a nyoma, és még ma is lehet a terület alatt aktív magmaforrás. A kutatók szerint most vizsgált esemény akár 10 km magasságig feljutó kitörési felhőt is produkálhatott, és a legutolsó lehetett a térség kitörései közt. 

Nehéz azonban elképzelni, miként maradhatott fenn a Mars ilyen késői történetében a felszín közelében magma úgy, hogy nem keletkeztek lávaárak; ezért a kutatók szerint feltehetően mélyebbről eredő forrása lehetett e kitörésnek.

A közeli múlt vulkáni aktivitásának még egy hozadéka van: a magma hője és a talajban lévő fagyott víz közti interakció akár az esetleges életnek is kedvezőbb körülményeket biztosíthatott, eszerint még akár az egészen közeli múltban is.